Igehely: 2Tim 4:1–5; Kulcsige: 2Tim 4:2 „Hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással.”
Az Úrral való személyes kapcsolatunkban elég sűrűn előfordul az, hogy az Úr egy konkrét kéréssel fordul hozzánk. Szól hozzánk személyesen az Ige olvasása, az igehirdetés hallgatása vagy Szentlelke által. Személyesen, mint gyermekét megszólít: Kérlek! Sokkal ritkább viszont az, amikor a világmindenség Ura szeretettel ekképpen szólít meg minket: Kérve kérlek! Ha megnézzük, a Szentírásban összesen ötször fordul elő valamilyen formában ez a szóösszetétel, amikor az Úr ilyen nagy, minden emberi értelmet meghaladó szeretettel szólít meg minket.
Az első ilyen helyet az Ószövetségben, a Jer 11:7-ben találjuk: „Mert kérve kértem a ti atyáitokat, a mikor felhoztam őket Égyiptom földéről, mind e napig, szünetlenül kérvén és mondván: Halljátok meg az én szómat!” (Károli). Az Úr szeretettel felszólítja népét szavának meghallására. A második az Újszövetségben található: „És kérve kértünk, hogy Istenhez méltóan viseljétek magatokat, a ki az ő országába és dicsőségébe hív titeket” (1Thessz 2:12, Károli). A hatalmas Úr felszólít az Isten szerinti életre, mint olyan gyermekeit, akik az ő országának örökösei. Harmadszor az 1Tim 5:21 versében beszél gyermekei szívére, hogy: „Kérve kérlek az Istenre és Krisztus Jézusra és a kiválasztott angyalokra, hogy ezeket tartsd meg előítélet nélkül, semmit sem cselekedvén részrehajlásból.” Felszólít, hogy az Úr Jézus Krisztusért tartsuk meg az ő parancsolatait részrehajlás nélkül. Negyedjére pedig a 2Tim 2:14 versében felhív, hogy „Ezekre emlékeztesd, kérvén kérve őket az Úr színe előtt, hogy ne vitatkozzanak haszontalanul, a hallgatóknak romlására.” Vagyis a beszédünkben ne vétkezzünk sem az Úr ellen, sem embertársaink ellen. Hanem inkább, ahogy a 2Tim 4:1–2 verseiben olvassuk: „Kérve kérlek Isten és Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat; az ő eljövetelére és országára kérlek: hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással.”
Milyen választ adsz a téged kérve kérő Uradnak? Az Úrtól való teljes függésben vállalod-e ezt?
Kelemen Sándor Tomi
Adjunk hálát a Szentlélek által prófétált kegyelemért és hirdetett evangéliumért! – 1Pt 1:10-12
Tartsd meg a hitet! – 1Tim 1:1-20 (1Tim 1:5)
Isten ígéretei bizonyosak
Igehely: Zsid 6:13–20; Kulcsige: Zsid 6:18 „ Így e két változhatatlan tény által, amelyekben lehetetlen, hogy Isten hazudjon, erős bátorításunk van nekünk, akik odamenekültünk, hogy belekapaszkodjunk az előttünk levő reménységbe.”
A felolvasott igeszakaszban az Úr két ószövetségi személyt hoz elénk. Az első Ábrahám, a hívők atyja. Istentől ígéretet nyert: „Bizony, gazdagon megáldalak, és nagyon megsokasítalak.” Ezután azt olvassuk, hogy türelemmel várt. Hosszú idő telt el az ígéret elnyerésének idejétől annak beteljesedéséig. És ő sokáig várt. Nem kételkedett. Hitt Istenben és az Ő ígéreteiben.
Sokan vannak köztünk, akik az Úrtól – Ábrahámhoz hasonlóan – kaptunk személyes ígéreteket. Hiszel-e úgy az Úrban és ígéreteiben, ahogy Ábrahám hitt? Tudsz-e várni türelemmel az Istentől nyert személyes ígéretek beteljesedéséig?
A másik ószövetségi személy Melkisédek. A Magasságos Isten papja volt. Amikor Ábrahám diadalmasan visszatért a királyok legyőzéséből, Melkisédek elébe ment. Bort és kenyeret vitt elé. Megáldotta Ábrahámot, a hívők atyját.
Ábrahám bírta Isten ígéreteit. Az Úr, mint legnagyobbra, önmagára esküdött meg. Biztosak és változhatatlanok Isten ígéretei. Az Ábrahámnak, a hívők atyjának tett változhatatlan ígéretek a mieink is.
Melkisédek, a Magasságos Isten papja megáldotta Ábrahámot. Az áldás, amit Ábrahám a Magasságos Istentől Melkisédek által kapott, a miénk is.
Melkisédek bort és kenyeret vitt a hívő Ábrahám elé. Mindez az Úr Jézus Krisztusra mutat. Előrevetíti az új szövetség eljövetelét, amit az Úr Jézus kereszthalálával szerzett meg számunkra. Az Úr Jézus Krisztus a Melkisédek rendje szerinti Főpapunk lett. Benne beteljesedett Isten minden ígérete. Az ítéletet helyettünk a kereszten elszenvedte. Mi, akik hiszünk az Úr Jézusban, mint személyes Megváltónkban, és megismertük Őt, a változhatatlan ígéretek és áldások örököseivé lettünk: „Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával Krisztusban” (Ef 1:3). Mindezek az áldások és ígéretek az Úr Jézus Krisztusban a mieink. Hit által vegyük birtokba ezeket!
Tudod-e, hogy ha hiszel az Úr Jézusban, mint személyes Megváltódban, mindezeknek te is örököse lehetsz? Tudod-e biztosan, hogy hit által az örök élet és a mennyei örökség a tied?
Kelemen Sándor Tomi
Új hozzászólás