– Róm 15:8-13
A reménység olyan kellemes előérzet, amit valamilyen bekövetkező jónak a várása támaszt és táplál bennünk. Társadalmunkban a „reménykedik” szavunk eltorzult azzal, hogy a legtöbb esetben bizonytalan vágy lett belőle.
– 1Kor 2:6-13
Mindenki lehet tanító? A Talmud kétféle embert említ. Az egyik, aki már elérte azt a színvonalat, hogy rabbi (vallástanító) lehetne, de mégsem adja magát a közösség szolgálatára.
– ApCsel 8:26-40
Ritkán jelenik meg valakinek angyal, hogy valamilyen feladatot adjon. Fülöppel viszont ez megtörtént. Találkozni kellett azoknak, akiket Isten egymáshoz vezetett. Ma is adhat Isten speciális megbízatást szolgáinak!
– 1Thessz 1:1-6
Amikor Pál apostol levelet írt a gyülekezeteknek, rendszerint úgy szólította meg a testvéreket: az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban, Efézusban stb. van...
– 1Kor 2:6-13
Jézus mennybemenetelekor megígéri, hogy el fog jönni a Pártfogó, és majd vezetni és tanítani fogja őket. A Szentlélek ígérete viszont nem szól minden ember számára, csak azoknak, akik az ő megváltottai. Ez a tény sokszor szembetűnő.
– Jób 33:1-33
E rész olvasásakor tekintsünk el attól, hogy ezt Elihú Jóbnak mondja. Olvassuk úgy, mintha minden egyes szava minket célozna meg. Mit tesz Isten? Teremt. Ő az, aki megteremtett minket, és ő lehel belénk életet is. Fizikailag mindent megad a létezéshez.
Igehely: Lk 17:22–30; Kulcsige:
Sokszor képzelődöm arról, milyen lehetett Jézus tanítványának lenni. A Mester mellett lenni, bármit bármikor megkérdezni. Látni a csodákat. A szívemben az alapige első mondata fogalmazódik meg vágyként: szeretném meglátni az Úr Jézust! És a vágy bár jó, a Sátán ezt ki fogja használni, hogy félrevezessen minket. Isten igéjére figyeljünk, hogy ne váljunk megtévesztés áldozataivá!