Kulcsige: Róm 11:18 „Ne dicsekedj az ágakkal szemben. Ha mégis dicsekszel: nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged.”
Olvasva ezeket az igeverseket, egy szó visszhangzik bennem: kegyelem. Elsősorban kegyelem az, hogy a választott nemzetség mellett, Jézus váltsághalála által Isten számunkra is megnyitotta az üdvösség kapuját. Vadolajfa ágként beoltattunk a szelíd olajfába. Van ebben valami érdemünk?
Kulcsige: Mk 4:17 „De nem gyökerezik meg bennük, ezért állhatatlanok, és ha nyomorúságot vagy üldözést kell szenvedniük az ige miatt, azonnal elbuknak.”
Sokat hallott példázatot olvastunk ma reggel, és valószínűleg már több tanítást is hallottunk róla, mégis jó lesz, ha megelevenednek előttünk ezek az igazságok. A Magvető, a mag és a talaj hármas munkájáról beszél, amelynek célja a termés.
Kulcsige: Ézs 6:13 „Ha megmarad belőle egy tized, azt is újból pusztulás éri, ahogy a csernek vagy a tölgynek a kivágás után lelegelik az új hajtásait. De egy ilyen hajtás végül szent maggá válik!”
Isten teremtette meg az embert és az őt körülvevő világot szépnek és tökéletesnek, viszont a bűnbeesés óta jelen van a gonosz is, és végzi romboló munkáját.
Kulcsige: Zsid 12:15 „Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűség gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön.”
Akik egy keveset is foglalkoztak földműveléssel, jól tudják, hogy az elültetett hasznos növények mellett, előbb utóbb felüti fejét a haszontalan vagy éppen kártékony gyom is.
Kulcsige: Ef 3:17 „Hogy Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva.”
Mai világunkban sokszor elhangzó tény, hogy hiány van.
Kulcsige: Jer 17:7 „De áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, akinek az Úr a bizodalma.”
Az emberek többségét mindig is foglalkoztatta, milyen lesz a jövő, vajon mire számíthatunk, hogyan készüljek fel rá? Ámde a jövőt nem ismerhetjük, viszont felkészülhetünk rá. És ha azt szeretnénk, hogy jövőnk reményteljes legyen, akkor annak alapját a jelenben kell leraknunk.
Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”
Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.