Igehely: Jn 1:19-28; Kulcsige: Jn 1:23 „Erre ő így felelt: „Én kiáltó hang vagyok a pusztában: egyengessétek az Úr útját”, ahogyan Ézsaiás próféta megmondta.”
Keresztelő János a pusztában hirdeti a megtérést, a bűnök bocsánatát. Az ézsaiási próféciát magára vonatkoztatva végzi a szolgálatot, a maga egyszerűségében (Ézs 40:3). Elősegítette a Messiás szolgálatát, az egyház kibontakozását.
Igehely: 1Kir 19:1-8; Kulcsige: 1Kir 19:4a „Ő pedig elment a pusztába egynapi járóföldre. Odaért egy rekettyebokorhoz, és leült alá.”
Illés prófétának kiemelkedő szolgálata volt, amikor a Kármel hegyen a nép szívét Istenhez fordította, majd megölette a Baál hamis prófétáit. A nagy győzelem nem sokáig lelkesítette Illést. Egy fáradságos nap és a látszólagos eredmény mély csüggedésbe sodorta a prófétát.
Igehely: 1Sám 26:1-12; Kulcsige: 1Sám 26:3 „Saul a Hakílá-halmon, a sivatagtól keletre, az út mellett ütött tábort. Dávid is a pusztában tartózkodott. Amikor megtudta, hogy Saul utánajött a pusztába.”
Konfliktusokkal tele világban élünk. Sajnos, divatos jelenség a harag, irigység, gyűlölet, terror, bosszú, és sorolhatnánk tovább. Saul többször megpróbálta Dávidot elpusztítani, gyűlölte őt sikerességéért, féltette a trónt, amit az Úr már Dávidnak ígért.
Igehely: 2Móz 3:1-12; Kulcsige: 2Móz 3:1 „Mózes pedig apósának, Jetrónak, Midján papjának a juhait legeltette. Egyszer a juhokat a pusztán túlra terelte, és eljutott az Isten hegyéhez, a Hórebhez.”
Elkezdődik Mózes életének harmadik szakasza. Negyven év hercegként telt el, aztán negyven év pásztorként, majd ismét negyven év, vezető emberként. Az Isten választott népét vezeti ki a szolgaság házából, Egyiptomból.
Igehely: Hós 2:13-19 (2:10-16); Kulcsige: Hós 2:16 „Azért most én csábítom őt: elvezetem a pusztába, és szívhez szólóan beszélek vele.”
Az Ószövetségben sokszor látjuk az isteni szeretet és a bűnös emberi akarat harcát. Igénkben Izráel hűtlenségét láthatjuk, ami egy hűtlen feleség képében jelenik meg. Ott van azonban a hűséges Isten, Aki ragaszkodik a szövetséghez, a frigykötéshez.
Igehely: 1Thessz 4:13-18; Kulcsige: 1Thessz 4:17 „Azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk.”
A hívők nem bánkódnak vég nélkül azokért, akik az Úrban haltak meg, mert tudják, hogy a halál csupán egy köztes állapot. Olyan, mintha csak elaludt volna az, akit szeretünk. Lesz egy ébredés, amikor az Úr Jézus megérkezik. Ez lesz a feltámadás. És lesz viszontlátás, lesz találkozás.
Igehely: Róm 13:11–14; Kulcsige: Róm 13:12 „Az éjszaka múlik, a nappal pedig már egészen közel van. Tegyük le tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit.”
Igeszakaszunk egy felhívással kezdődik. Pál ébresztgeti a testvéreket. Úgy látja, hogy az idő sürget a megtérésre. A földi létet éjszakának nevezi, amit múlni vél. Az előző versekben buzdít a szeretet megélésére, amely egyenlő a törvény betöltésével. Ezt gyakorlati lépésekkel is magyarázza: A bűnös cselekedeteket el kell hagyni, fel kell cserélni a világosság fegyvereivel. Nappal, a világosságban tisztességesen kell élni, azonosulni Krisztussal. A testünk táplálását nem tiltja, hanem óv a bűnös hajlamok, vágyak dédelgetésétől. Legyen számunkra is ez a mai napnak a zsinórmértéke.