Igehely: 2Krón 17:7-19; Kulcsige: 2Krón 17:9 „Tanítottak tehát Júdában, náluk volt az Úr törvénykönyve is, amikor bejárták Júda valamennyi városát, tanítva a népet.”
A zsidó istentisztelet erősen kötődött Jeruzsálemhez és a templomhoz. Minden férfinak kötelessége volt évente háromszor részt vennie Jeruzsálemben a főünnepeken. A fiatal király azonban olyan dolgot tesz, amire nem volt példa Sámuel próféta óta, aki több mint 100 évvel korábban élt (1Sám 7:15).
Igehely: 2Krón 16:13-17:6; Kulcsige: 2Krón 17:4 „Hanem atyja Istenét kereste, és az ő parancsolatai szerint élt, nem pedig Izráel cselekedetei szerint.”
Az új király jó példát látott apjától, és mivel istenfélelem volt szívében, a lehető legjobb döntést hozta meg azzal, hogy nem a környező népek bálványisteneit, hanem atyja Istenét, Jahvét kereste.
Igehely: 2Krón 15:9-19 Kulcsige: 2Krón 15:16 „Ászá király még anyját, Maakát is eltávolította anyakirálynői méltóságából, mert egy undorító bálványt csináltatott Aséra tiszteletére. Ászá azonban összetörette ezt az undorító bálványt, darabokra zúzatta, majd elégettette a Kidrón-pataknál.”
Az Úr Ászával volt (9.v.). Vajon ezt mások is észlelték, vagy csak szubjektív megállapítás, esetleg önbecsapás? A történetben úgy olvastuk, hogy sok izraeli polgár azért települt át Júdába, mert kézzelfogható nyomai voltak ott Isten jelenlétének.
Igehely: 2Krón 15:1-8; Kulcsige: 2Krón 15:7 „Ti azonban legyetek erősek, ne lankadjatok el, mert tetteiteknek meglesz a jutalma!”
Ma ezt olvastuk: „Ha keresitek őt megtaláljátok…” Isten válasza Ászá keresésére Azarjáhú próféta volt. Neki kellett Isten Lelke által bátorítania a királyt és hűséges embereit. Az üzenet tartalmából az csendül ki, hogy az évek teltével a király belefárad Istent kereső és szolgáló magatartásába.
Igehely: 2Krón 13:23-14:14; Kulcsige: 2Krón 14:4 „Eltávolította Júda összes városából az áldozóhalmokat és a tömjénező oltárokat, és uralkodása alatt béke volt az országban.”
Ászá királyra (is) érvényes volt a megkülönböztető megállapítás: azt tette, amit jónak és helyesnek tartott Istene, az Úr (1. v.). Nézzük meg, miben nyilvánult ez meg. Ászá az Urat kereste, és ugyanezt elvárta népétől is. A 3.
Igehely: Jel 1:1-3. 9-11; Kulcsige: Jel 1:9 „Én, János, testvéretek és társatok Jézussal a szenvedésben, a királyságban és az állhatatosságban, a Patmosz nevű szigeten voltam az Isten igéjéért és Jézus bizonyságtételéért.”
János apostol száműzetésben volt a Pátmosz szigetén a Jézus Krisztus bizonyságtételéért. A szeretet apostola tanúskodott az ő Megváltójáról, Akiről sok mindent tudott, és megtapasztalt. Nem feledkezett meg testvéreiről a nehézségek ellenére sem, hanem gondolt rájuk, és bátorította őket.
Igehely: Ef 5:6–17; Kulcsige: Ef 5:9 „A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség.”
Pál a rész elején arra utasít, hogy legyünk Isten gyermekei, akik szeretetben élnek, és felhagytak a korábbi bűnös életvitellel. Óv attól, hogy a bűnnel megalkudjunk, elnézzük vagy megmagyarázzuk. Ezt üres beszédnek nevezi, ami engedetlenség Isten igéjével szemben. Ezekért haragszik Isten, és ítélettel sújtja azokat, akik így tesznek.