Mindennapi áhítatok

2017. szeptember 22., péntek

Igehely: 1Tim 1:18-20 „Ezt a parancsot kötöm a lelkedre, fiam, Timóteus, hogy a rólad szóló korábbi próféciák alapján harcold meg a nemes harcot. 2Tim 4,7 Tartsd meg a hitet és a jó lelkiismeretet, amelyet egyesek elvetettek, és ezért a hit dolgában hajótörést szenvedtek. Ezek közül való Himenaiosz és Alexandrosz, akiket átadtam a Sátánnak, hadd tanulják meg, hogy ne káromolják Istent.”

Egyetlen hajó sem süllyed el véletlenül. Minden hajószerencsétlenségnek megvan az oka. Ezek lehetnek külső vagy belső okok. A külső ok lehet zátony vagy vihar, a belső okokat pedig az emberi mulasztások képezik.

2017. szeptember 21., csütörtök

Igehely: Jón 1:4-6; Kulcsige: Jón 1:6 „De odament hozzá a hajóskapitány, és így szólt hozzá: Hogy tudsz ilyen nyugodtan aludni!? Kelj föl, és kiálts az Istenedhez! Talán gondol ránk az Isten, és nem veszünk el!”

A jó hajóskapitány feladatkörét nem lehet pontosan megfogalmazni, mert mindenért felel, ami a hajón történik. Történetünkben az alvó Jónást éppen a kapitány kelti fel. Tényleg az ő dolga volt ez? Hol voltak a többiek? Nem tudta volna bárki más felébreszteni?

2017. szeptember 20., szerda

Igehely: Róm 15:22-33; Kulcsige: Róm 15:30 „A mi Urunk Jézus Krisztusra és a Lélek szeretetére kérlek titeket, testvéreim, legyetek segítségemre Isten előtt értem mondott imádságaitokban.”

„Ember tervez, Isten végez.” – tartja a közmondás. Ha Istennel tervezünk, akkor az a kivitelezéssel is összhangban lesz. Mi, hívő emberek, imádkozva szoktunk tervezni, és főleg a saját terveinkért imádkozunk. De mi van a másokéval?

2017. szeptember 19., kedd

Igehely: ApCsel 21:1-16; Kulcsige: ApCsel 21:6 „Ezután elbúcsúztunk egymástól, mi hajóra szálltunk, ők pedig visszatértek otthonukba.”

A testvéri találkozások különös érzéssel töltenek el. Akár ismerős, akár ismeretlen lelki testvérekkel találkozunk, érezzük, hogy összetartozunk, közös Urunk, közös célunk van. Pál apostolnak jó szokása volt, hogy utazása közben sorra látogatta a korábban alapított vagy megismert gyülekezeteket.

2017. szeptember 18., hétfő

Igehely: Bír 5:12-19; Kulcsige: Bír 5:17 „Gileád a Jordánon túl tanyázik. És Dán miért időzik a hajóknál? Ásér ülve maradt a tenger partján, ott tanyázik öbleinél.”

Mindenki ismeri az olyan helyzetet, amikor segítséget vagy szolgáltatást kérünk, és azt a választ kapjuk, hogy: „Majd még beszélünk!” „Még meggondolom.” „Meglátjuk, mit lehet tenni.” Az ilyen fontolgatások néha őszinte lélekből fakadnak, de nagyon gyakran lepleznek bizonytalanságot, vagy illedelm

2017. szeptember 17., vasárnap

Igehely: Gal 2:6-10 „Azok pedig, akik tekintélyeseknek számítanak – hogy a múltban mik voltak, azzal nem törődöm; Isten nem nézi az ember személyét –, azok a tekintélyes személyek engem semmire sem köteleztek. 5Móz 10,17 Ellenkezőleg: elismerték, hogy rám van bízva a körülmetéletlenség evangéliuma, mint ahogyan Péterre a körülmetélésé. Mert aki munkálkodott Péter által a körülmetéltek közötti apostolságban, az munkálkodott énáltalam is a népek között. És amikor Jakab, Kéfás és János, akiket oszlopoknak tekintenek, felismerték a nekem adott kegyelmet, megállapodásul kezet adtak nekem és Barnabásnak, hogy mi a népekhez menjünk, ők pedig a körülmetéltekhez. Csak azt kérték, hogy emlékezzünk meg a szegényekről; ez az, amit én igyekeztem is megtenni.”

A régi időkben, amikor a kézfogás még nem vált egyszerű jelképes cselekedetté, azért nyújtottak egymásnak kezet az emberek, hogy mutassák: nincs náluk semmiféle fegyver, baráti, békés érzelmekkel közelednek.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 2Kir 2:1–18; Kulcsige: 2Kir 2:11 „Amikor azután tovább mentek, és beszélgettek, hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe.”

Erre a történetre gyakran úgy szoktunk hivatkozni, mint amikor Illés tüzes szekéren ragadtatik el az Úrhoz. Az ige viszont csak annyit említ, hogy ,,Hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe.” De valóban a tüzes szekér is jelen volt. Elizeus szempontjából jelentős, hogy élete következő nagy krízisében lát újra tüzes szekereket (2Kir 6:17). A tűz jellemzően Isten ítéleteként jelenik meg, az Édenből való kiűzetés óta (tüzes pallos).