Igehely: Mt 6:27-34; Kulcsige: Mt 6:28 „Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mező liliomait, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak.”
Jézus nem volt közömbös a növényvilág iránt, de nem is tulajdonított annak túlzott jelentőséget. Tudott gyönyörködni a fák és virágok szépségében, és lelkesedéssel hívta fel mások figyelmét káprázatos díszükre. Jézus mindezekben a Teremtő hatalmát és gondoskodását látta.
Igehely: Mt 24:29-31; Kulcsige: Mt 24:29 „Közvetlenül ama napok nyomorúsága után pedig a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóoszlopai megrendülnek.”
Amikor Jézus eltávozott erről a földről, felemelkedett és felhő takarta el. Az angyalok szerint hasonlóan fog visszatérni. De mielőtt visszajönne, földi és égi jelek sorozata fog megtörténni. Az ég néha átvitt értelemben a mennyországot, Isten lakozásának helyét jelenti.
Igehely: Jn 3:5-15; Kulcsige: Jn 3:8 „A szél fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hová megy: így van mindenki, aki a Lélektől született.”
A levegő, a vízhez hasonlóan, meghatározó feltétele az élet fennmaradásának. Jézus a szélfúváshoz hasonlítja a Lélek munkáját, amikor Nikodémusnak az újjászületés csodáját szemlélteti. A levegő és szél azért alkalmas a lelki jelenségek magyarázására, mert mindkettő láthatatlan.
Igehely: Jn 4:1-15; Kulcsige: Jn 4:10 „Jézus így válaszolt: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom! – te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet.”
Jézus tanításaiban gyakran megjelenik a víz, mint metafora. Többféle értelemben használja ezt a képet, amikor elvont lelki igazságokat szemléltet. A szomjas lelkű samáriai nő előtt is ezt a szimbólumot csillantotta fel.
Igehely: Mt 27:45-54; Kulcsige: Mt 27:51 „És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak.”
Egyetlen személy élt bolygónkon, akinek nem a föld adott életet, hanem ő adott életet a földnek. Nem a föld, amelyen élünk, a legfontosabb, hanem az, aki kívülről jött. Övé a föld, annak teljessége, és minden, ami rajta van.
Igehely: Kol 1:12-20; Kulcsige Kol 1:16 „Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett.”
Kicsoda Jézus? Ez a kérdés meghatározza minden ember életét. Ennek valósága meghatározza az egész világot, nemcsak a Krisztus utáni időszakot, hanem már a teremtéstől kezdve. Még a Jézusban hívők között is óriási eltérések vannak abban, ahogyan róla vélekednek.
Igehely: Préd 3:16–22; Kulcsige: Préd 3:21 „Ki tudja, hogy fölszáll-e az emberek lelke a magasba, és leszáll-e az állatok lelke a föld alá?”
Porból lettünk, porrá leszünk, de a teremtéskor Isten adott valamit, ami csak az emberé: életnek leheletét, így lett az ember élő lélekké (1Móz 2:7). Ez az, ami az állatoknak nincs: lelke. Isten megváltó munkájának köszönhetően ez a lélek örök életre is jogosult, ha elfogadtad Isten kegyelmét!
Nagyon sok különbség van ember és állat között. Bár mindegyik porból lett, vagyis ugyanolyan földi elemekből lettünk teremtve, mégis mindegyikünk különböző genetikai állománnyal rendelkezik. De az embernek adatott a Lélek, az ember gondolkodó, szabad akarattal rendelkező lény.