Igehely: Ám 7:1-9; Kulcsige: Ám 7:6 „Megbánta ezt az Úr: Ez sem történik meg! – mondta az én Uram, az Úr.”
Ámósz, az Istentől kapott látomások során kétszer szólította meg az Urat, és kérte tőle a kegyelmet. Először ezt mondja „Ó Uram, Uram bocsáss meg”.
Igehely: 1Móz 6:5-14; Kulcsige: 1Móz 6:8 „De Nóé kegyelmet talált az Úr előtt.”
Az előző napokban a kegyelemnek néhány jellemzőjét ismerhettük meg:
- Öröklétben részesít
- Isten gazdagságából fakad
- Isten ajándéka
Igehely: Ef 2:1-10; Kulcsige: Ef 2:8 „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka.”
Visszaemlékszem, hogy kiskoromban mennyire vártuk testvéremmel a karácsonyt és a születésnapunkat. Ez azért volt, mert mindig kaptunk valami kis ajándékot. Nem voltunk egy túl gazdag család, de szüleim meghozták azt az áldozatot, hogy ezeken az ünnepeken mindig legyen valami ajándék.
Igehely: Ef 1:3-14; Kulcsige: Ef 1:7 „Őbenne van – az ő vére által – a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelmének gazdagsága szerint.”
Amikor egy király nem csak a palotában űl mindenkit kioktatva, hanem kint van a frontvonalon és harcol az ő népéért, akkor azt írják a krónikákban róla, hogy dicsőséges tetteket vitt véghez!
Igehely: Tit 3:3-7; Kulcsige: Tit 3:7 „Hogy az ő kegyelméből megigazulva reménységünk szerint részesei legyünk az örök életnek.”
Ebben az igerészben Pál apostol a kegyelem megtapasztalásának három lépését írja le Titusznak. Ezt a következőképpen fogalmazza meg: „Mert valamikor… tévelygők voltunk”.
Igehely: 2Tim 1:8-14; Kulcsige: 2Tim 1:12b „És meg vagyok győződve, hogy neki van hatalma arra, hogy a rám bízott kincset megőrizze arra a napra.”
Évekkel ezelőtt az egyik gyülekezetben, igei szolgálatban, egy olyan kijelentést tettem, hogy sajnos vannak, akik érdekből járnak alkalmainkra, addig tart buzgóságuk, amíg bizonyos támogatást élvezhetnek, de nincs mély meggyőződésük hitüket illetően.
Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”
Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.