Igehely: ApCsel 12:20-25; Kulcsige: ApCsel 12:23a „Az Úr angyala pedig azonnal lesújtott rá, amiért nem Istennek adta a dicsőséget. ”
Heródes Agrippa Palesztina királya volt. Az Újszövetség szerint ő ölette meg az idősebb Jakab apostolt, és ő börtönözte be Péter apostolt is. Nagy babérokra tört, önmagában bízott és önmagát istenítette. Ennek következtében jött az Isten ítélete. Isten ezt mondja: „Nem adom dicsőségemet másnak”.
Igehely: Józs 7:16-26; Kulcsige: Józs 7:19 „Ekkor azt mondta Ákánnak Józsué: Fiam, adj dicsőséget az Úrnak, Izráel Istenének! Tégy bűnvallást előtte, és mondd el nekem, hogy mit tettél, ne titkolj el semmit előlem!”
„Fiam, adj dicsőséget az Úrnak, Izráel Istenének” (Józs 7:19a). Ezt a gondolatot olvasva és hallva mi mást mondanánk: ÁMEN! Ki az, aki méltó dicséretre és dicsőségre? Egyedül Isten. Ezzel a legtöbb olvasó egyetért.
Igehely: Jel 5:1-14; Kulcsige: Jel 5:3 „De sem a mennyben, sem a földön, sem a föld alatt nem tudta senki felnyitni a könyvet, sem beletekinteni abba. ”
János apostol látomása által bepillantást kaphatunk egy mennyei istentisztelet eseményeibe. Jelen vannak: a királyi székben ülő, vagyis Isten, angyalok, lelkes állatok, vének és a Bárány, a mi drága Jézus Krisztusunk.
Igehely: Mt 17:14-21; Mt 17:16 „Elhoztam őt tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani.”
„Ők nem tudták meggyógyítani”(Mt17:16). Sok betegség meggyógyításában eszközök az orvosok. Vannak gyógyszerek, amelyek fizikai betegségek meggyógyítására nagyon hasznosak. Azonban van olyan betegség vagy állapot, amelyből a gyógyulás nem lehetséges sem bölcsességgel, sem jó szándékkal.
Igehely: Mt 8:23-27; Kulcsige Mt 8:27 „Az emberek pedig elcsodálkoztak, és ezt mondták: Ki ez, hogy a szelek is, a tenger is engedelmeskednek neki?”
Jézus Krisztus egyedülisége nemcsak tanításában, de csodát tevő hatalmában is megnyilvánult. Sok csodát tett a Megváltó földi életében: vakok szemét megnyitotta, a siketnek visszaadta a hallását, sántákat és bénákat tett egészségesekké. Ezekre talán azt mondaná valaki, hogy nem nagy ügy!
Igehely: Mt 7:24-29; Kulcsige: Mt 7:29 „Mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudóik.”
Jézus Krisztus személye, fiúsága és üdvösséget hirdető üzenete kimagaslóbbá teszi őt minden más személynél. Természetesen az, hogy ő Isten, önmagában elég arra, hogy az embert alázatra és imádatra késztesse.
Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”
Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.