Igehely: ApCsel 24:10-21 Kulcsige: ApCsel 24:14a „Úgy szolgálok atyáim Istenének, hogy hiszek mindabban, ami megfelel a törvénynek, és ami meg van írva a próféták könyvében.”
„Áldott ige, üdvös ige, drága életige…” – énekeljük örömmel, buzgón gyülekezeteinkben. Valóban az! Aki üdvösséget nyert, annak áldott, kedves. Vezet az élet útjain, kiigazít, erőt nyújt, reményt ad, tanít, és sorolhatnánk. De mi van akkor, ha mások nem így gondolják?
Igehely: Jn 20:24-31 Kulcsige: Jn 20:29b „Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak, és hisznek.”
„Hiszem, ha látom” – mondjuk, amikor valaki irányában megrendül a bizalmunk és kételkedünk abban, hogy beváltja ígéretét, de olyankor is, amikor nagyon kevés az esélye annak, hogy valami történjék vagy megváltozzon.
Igehely: Jak 2:14-26; Kulcsige: Jak 2:19 „Te hiszed, hogy egy az Isten. Jól teszed. Az ördögök is hiszik és rettegnek.”
Jakab apostol meghúzza a vészféket, amikor arra hívja fel a figyelmet, hogy lehet hinni Istenben, és mégis elkárhozni! Nem jó, hogy hiszek Istenben? De igen, csak nem mindegy, hogy hogyan.
Igehely: Ézs 7:1-14; Kulcsige: Ézs 7:9 „Még ha Efraimnak Samária is a fővárosa, és ha Samáriának Remaljá fia is a vezetője! De ha nem hisztek, nem maradtok meg!”
Ha figyelemmel követjük Izráel történelmét, megfigyelhetünk egy érdekes dolgot. Időközönként olyan szorult helyzetbe kerültek, akkora túlerővel rendelkező hadsereg támadta meg őket, hogy emberileg semmi kilátás nem volt a szabadulásra.
Igehely: Zsid 11:1-8; Kulcsige: Zsid 11:1 „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.”
A hitre jobban szükségünk van a mindennapi életben, mint gondolnánk. Modern világunk rákényszerít arra, hogy hit által fogadjunk el tényeket, tegyünk különféle dolgokat, fizessünk a pénzünkből, és folytathatnánk.
Igehely: Jn 5:19-30; Kulcsige: Jn 5:28-29 „Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját, 1Tim 4,16 és kijönnek: akik a jót tették, az életre támadnak fel, akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel.”
Elrendelt dolog, hogy az ember meghaljon, és utána jön az ítélet. A kijelölt igeszakaszunkat olvasva szintén ezzel a gondolattal találkozunk. Amikor az Atya Jézus Krisztust feltámasztotta a halálból, olyan nevet ajándékozott neki, mely névre minden térd meghajol.
Igehely: Róm 10:1–13; Kulcsige: Róm 10:4 „Mert a törvény végcélja Krisztus, minden hívő megigazulására.”
Milyen sok félreértésre adott már okot, ha valaki egy-egy Bibliából kiragadott részt próbált a hit zászlajára tűzni, és mindenek feletti igazságként hirdetni! Mózes azt mondta: „Prófétát támaszt atyádfiai közül Istened, az Úr, olyant, mint én, őreá hallgassatok” (5Móz 18:15)! Ezzel tulajdonképpen kijelölte a történelemben azt a pontot is – Krisztus megérkezése – ameddig ez a törvény hatályban van, és amitől kezdve valami új veszi kezdetét.