Igehely: Lk 9:46-48; Kulcsige: Lk 9:46 „Azután vita támadt a tanítványok között arról, hogy melyikük a legnagyobb.”
A tanítványok arról vitatkoznak, hogy ki a nagyobb köztük. Itt még nem tudták igazán, hogy milyen egy szolgáló vezető. Az ókori zsidó társadalomban igen fontos volt a társadalmi státusz. A bennük levő nagyravágyás váltotta ki tehát bennük a vitát.
Igehely: Lk 9:37-45; Kulcsige: Lk 9:41 „ Jézus így szólt: Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek, és meddig szenvedlek még titeket? Vezesd ide a fiadat!”
Vannak olyan Istennel átélt élményeink, amelyekről azt mondjuk, hogy bár sose lenne vége. Ezt az érzést élte át Péter, Jakab és János a megdicsőülés hegyén: „Jó nékünk itt lenni...” De nem lehet mindig a hegyen maradni, le kell onnan szállni, és az emberek közé kell menni. Miért?
Igehely: Lk 9:28-36; Kulcsige: Lk 9:32 „Pétert és társait pedig elnyomta az álom. Amikor azonban felébredtek, látták az ő dicsőségét és azt a két férfit, akik ott álltak vele.”
Jézus felment a hegyre imádkozni és magával vitte Pétert, Jánost és Jakabot. Miközben imádkozott, az arca átváltozott. Jézus Krisztus életében azt látjuk, hogy időnként emberi mivoltának jellemvonásait tárta tanítványai elé, máskor pedig az Istenségét láttatta meg velük.
Igehely: Lk 9:23-27; Kulcsige: Lk 9:25 „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszti vagy romlásba viszi?”
Az életnél nincs nagyobb érték ezen a földön. Tapasztalható ez különösen akkor, amikor valaki megbetegszik, és kész mindenét feláldozni az egészsége, az élete érdekében. Jézus azt mondja az ilyen emberre, hogy bár keresi, mégis elveszti az életet.
Igehely: Lk 9:18-22; Kulcsige: Lk 9:20 „Ő megkérdezte tőlük: Hát ti kinek mondotok engem? Péter így felelt: Az Isten Krisztusának.”
Jézus első kérdése a tanítványok felé, hogy kinek tartja őt a sokaság? A második pedig, kinek tartják ők Jézust? Fontos, hogy mi is tudatában legyünk, kinek is tartja a világ Jézust, mert nekünk a világban kell misszióznunk, és ismernünk kell a világ valós szükségét.
Igehely: Lk 9:12-17; Kulcsige: Lk 9:13 „Ő azonban ezt mondta nekik: Ti adjatok nekik enni! Ők így válaszoltak: Nincs nálunk több, mint öt kenyér és két hal, hacsak el nem megyünk, és nem veszünk eledelt ennek az egész sokaságnak.”
Az ötezer ember megvendégelése történetét mind a négy evangélista megemlíti. Ez pedig nem véletlen. Fontos mondanivalója van ezzel a mindenkori olvasó számára.
Igehely: Préd 7:15–29; Kulcsige: Préd 7:16 „Ne légy fölöttébb igaz, és ne bölcselkedj fölöslegesen: miért pusztulnál bele?!”
Mindenből szeretjük az eredetit. A hamisítvány, hiába ugyanúgy néz ki, mégiscsak utánzat. Nem olyan a minősége, a tulajdonsága, szóval csak látszat, becsapás. A lelki életet is lehet utánozni, a bölcsességet is. Lehet nagy kijelentéseket tenni Istennel átélt tapasztalat nélkül. A munkahelyemen is vannak ilyen „mindenhez értő” emberek. Az ilyen embereket idővel kerüli a környezete. Az igazi bölcsesség, amely felülről való (Jak 3:17–18) nem ilyen!