Igehely: Lk 9:57-62; Kulcsige: Lk 9:58 „Jézus azonban így felelt: A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.”
Egy ember teljesen biztos volt benne, hogy bárhova követni akarja Jézust. Önként ajánlkozott, nem várta, hogy hívják. Azonban nem gondolta át szavainak súlyát. Jézusnak tisztáznia kellett vele, mivel jár az Ő követése.
Igehely: Lk 9:51-56; Kulcsige: Lk 9:54 „Látva ezt tanítványai, Jakab és János, így szóltak: Uram, akarod-e, hogy ezt mondjuk: Szálljon le tűz az égből, és eméssze meg őket!?”
Jézus Krisztus tudta, hogy mi fog rá várni Jeruzsálemben (vádemelés, kicsúfolás és végül a kereszt). Ennek ellenére ment Jeruzsálembe, s éppen a samáriaiak egyik falujában volt, ahol éjszakára megszállni szeretett volna.
Igehely: Lk 9:49-50; Kulcsige: Lk 9:49 „Ekkor megszólalt János: Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben űzött ki ördögöket, és igyekeztünk megakadályozni ebben, mert nem követ téged velünk együtt.”
János elmondta Jézusnak, hogy találkoztak egy nem hozzájuk tartozó emberrel, aki ördögöket űzött, de mivel nem tartozott hozzájuk eltiltották attól. Lényegében arról van szó, hogy valaki a Jézus nevében végezte az ördögűzést, de nem követte Jézust a tizenkét tanítvánnyal egy csoportban.
Igehely: Lk 9:46-48; Kulcsige: Lk 9:46 „Azután vita támadt a tanítványok között arról, hogy melyikük a legnagyobb.”
A tanítványok arról vitatkoznak, hogy ki a nagyobb köztük. Itt még nem tudták igazán, hogy milyen egy szolgáló vezető. Az ókori zsidó társadalomban igen fontos volt a társadalmi státusz. A bennük levő nagyravágyás váltotta ki tehát bennük a vitát.
Igehely: Lk 9:37-45; Kulcsige: Lk 9:41 „ Jézus így szólt: Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek, és meddig szenvedlek még titeket? Vezesd ide a fiadat!”
Vannak olyan Istennel átélt élményeink, amelyekről azt mondjuk, hogy bár sose lenne vége. Ezt az érzést élte át Péter, Jakab és János a megdicsőülés hegyén: „Jó nékünk itt lenni...” De nem lehet mindig a hegyen maradni, le kell onnan szállni, és az emberek közé kell menni. Miért?
Igehely: Lk 9:28-36; Kulcsige: Lk 9:32 „Pétert és társait pedig elnyomta az álom. Amikor azonban felébredtek, látták az ő dicsőségét és azt a két férfit, akik ott álltak vele.”
Jézus felment a hegyre imádkozni és magával vitte Pétert, Jánost és Jakabot. Miközben imádkozott, az arca átváltozott. Jézus Krisztus életében azt látjuk, hogy időnként emberi mivoltának jellemvonásait tárta tanítványai elé, máskor pedig az Istenségét láttatta meg velük.
Igehely: 1Thessz 2:1–12; Kulcsige: 1Thessz 2:8 „Mivel így vonzódtunk hozzátok, készek voltunk odaadni nektek nemcsak az Isten evangéliumát, hanem a saját lelkünket is, mert annyira megszerettünk titeket.”
Középiskolában bibliaismeretet oktatva (nem titkolt cél az evangélium hirdetése) többször is beszélgethettem pedagógusokkal. Az egyik tanárnő így foglalta össze a pedagógia lényegét: „A gyermeket szeretni kell!” Ennyi! Egyszerű, de a lényeget megragadó definíció. A tanárok is rájöttek: ha szeretik azokat, akiknek ismereteket, életszemléletet akarnak átadni, sokkal könnyebb dolguk lesz.