Igehely: Jn 16:29-33; Kulcsige: Jn 16:33 „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.”
Nagy kegyelem az, ha békében készülhetünk az ünnepre és békés légkörben ünnepelhetjük a karácsonyt. Óhatatlanul is eszembe jutott egy karácsony, amikor nem volt békésnek mondható a helyzet. 1989 karácsonyára gondolok. A romániai forradalom eseményei zajlottak éppen. Főként azok miatt említem, akik nem éltek még akkor, hogy azon a karácsonyon végezték ki az ország diktátorát és feleségét. A hozzájuk hűséges titkosszolgálat emberei nem könnyen adták meg magukat, sőt, támadásokat indítottak a fontosabb objektumok ellen. A nagyváradi reptérnél is volt lövöldözés annak idején, néhány kiskatona életét is vesztette akkor. Emlékszem, hogy fiatalemberként az én szívemet is marcangolta a félelem azon a karácsonyon: vajon merre fordul a helyzet?
Milyen félelmek szorongatnak az ünnepre készülve? Van-e békesség a szívedben, vagy pedig a bennünket körülvevő sokféle nyomorúság okoz számodra békétlenséget? A Békesség Fejedelme neked is üzeni: „Legyen békességed énbennem, én legyőztem a világot!”
Mi az, ami békétlenséget okozhat számodra ezen az ünnepen? Hogyan munkálhatod te magad a békességet családodban és környezetedben?
Horváth Ferenc
Csemete, sarjadék
Igehely: Zak 3:8–10; 6:12–13; Kulcsige: Zak 6:12 „Ezt mondd neki: Így szól a Seregek Ura: Van egy férfi, akinek Sarjadék a neve. Minden sarjadásnak indul a kezei alatt, ő felépíti majd az Úr templomát.”
Amint a hét elején is említettem már, újszövetségi hívő emberekként olvasva az Ószövetség igéit, meglátjuk azokban Jézus Krisztust, a mi Megváltónkat. Nyilvánvaló, hogy a Zakariás próféta könyvéből olvasott igékkel is ez a helyzet. Hiszen a Sarjadék, vagy más néven Csemete, nem más, mint Krisztus. A jelképes név mögött nem Zerubbábel személyét kell látnunk, bár az ő nevének a jelentése „bábeli hajtás” – mivel Babilóniában született. A kijelölt igékben található prófécia ugyanis nem Zerubbábel korára vonatkozik, hanem arra az időszakra, melyben Krisztus testet öltve eljött közénk.
Jósua főpap megkoronázása is Krisztusra utal. Az ezüstből és aranyból készült kettős korona Jósua fejére való elhelyezése ugyanis előrevetíti a papi és királyi tisztség egyesítését. Minden kétséget kizáróan, Jéus Krisztus személyében egyesült az említett két tisztség. Ő ugyanis Isten országának királya és a Melkisédek rendje szerinti főpap, ahogyan Melkisédek király és pap volt egy személyben. (lásd 1Móz 14:18; Zsolt 110:4; Zsid 5. rész). Ő az ugyanakkor, aki testének templomát is újjáépítette feltámadása által, és felépíti az újszövetségi gyülekezetet is, mint egy lelki templomot.
Horváth Ferenc
