Igehely: Mt 16:1–12; Kulcsige: Mt 16:6 „Jézus így szólt hozzájuk: Vigyázzatok, és óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától!”
Az Úr Jézus itt negatív példaként használja a kovászt. A példa üzenete, hogy óvakodjanak a farizeusok és szadduceusok tanításától. Ezek kérték, hogy Jézus olyan jellel igazolja isteni küldetését, ami nem igényel hitet és személyes döntést.
Igehely: Kol 3:1–4 „Ha tehát feltámadtatok Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol Krisztus van, aki Isten jobbján ül. Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel! Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve Krisztussal együtt Istenben. Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben.”
Pál apostol az új életünkről beszél. Ha megismerjük a Jézussal való kapcsolatot, ez a lelki feltámadást jelenti. Az a részünk, ami halott volt a bűn miatt, feltámad a Krisztussal. Meghalunk a régi, világias életnek, és megelevenedünk Jézus számára.
Igehely: Zsolt 16:1–11; Kulcsige: Zsolt 16:10 „Mert nem hagysz engem a holtak hazájában, nem engeded, hogy híved leszálljon a sírba.”
Dávid bizonyságot tesz arról, hogy Isten védelmét élvezi. Kezében vannak életének napjai, de gondoskodik a halál után is róla: örökké tart a gyönyörűség Isten jobbján.
Igehely: Mt 28:1–10; Kulcsige: Mt 28:6 „Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg azt a helyet, ahol feküdt.”
Az Úr Jézus feltámadását angyal hirdette az Urat kereső asszonyoknak. Mire odaértek, a kő már el volt hengerítve a sír szájáról. Az őrök a félelem miatt szinte holtra váltak. Az asszonyok bátorítást kaptak az angyaltól, az őrök nem.
Igehely: Mt 27:62–66; Kulcsige: Mt 27:63–64 „És így szóltak: Uram, eszünkbe jutott, hogy ez a csaló még életében ezt mondta: Három nap múlva feltámadok! Ezért parancsold meg, hogy őrizzék a sírt a harmadik napig, nehogy tanítványai odamenjenek, és ellopják őt, azután azt mondják a népnek: Feltámadt a halottak közül! Ez az utóbbi csalás rosszabb lenne az előzőnél.”
Elolvasva ezt az igét egy furcsa kérdés fogalmazódott meg bennem: Miért kell félni attól, ami amúgy sem következhetik be? Legalábbis az ő hitük (hitetlenségük) szerint. Talán észbe kaptak, hogy amit Jézus addig mondott, az mind beteljesedett?
Igehely: Mt 27:27–44; Kulcsige: Mt 27:50 „Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.”
Nagypénteken Jézus kereszthalálára emlékezünk: mit vállalt és hordozott el helyettünk a tiszta, szent, ártatlan Bárány. Engedte, hogy a bűnös emberek kigúnyolják, leköpdössék, bíborpalástot és töviskoronát adjanak rá. Üdvözöljék, mint zsidók királyát.
Igehely: 1Thessz 2:13–20; Kulcsige: 1Thessz 2:14 „Mert ti, testvéreim, hasonlóvá lettetek az Isten gyülekezeteihez, amelyek Júdeában vannak, és a Krisztus Jézusban hisznek, mivel ugyanazokat szenvedtétek el ti is a saját népetektől, mint ők a zsidóktól.”
Amint a thesszalonikai gyülekezet megszületett, egy új valóságban is találták magukat. A helyi gyülekezet identitása nem abban merül ki, hogy Krisztus és mi, thesszalonikaiak. Pál kinyitja az ablakot, és megmutatja az új testvéreknek, hova is kerültek: „Mert ti, testvéreim, hasonlóvá lettetek az Isten gyülekezeteihez, amelyek Júdeában vannak, és a Krisztus Jézusban hisznek, mivel ugyanazokat szenvedtétek el ti is a saját népetektől, mint ők a zsidóktól” (14.v.).