Igehely: 1Pt 4:13-14; Kulcsige: 4:14 „Boldogok vagytok, ha gyaláznak titeket Krisztus nevéért, mert a dicsőség Lelke, Isten Lelke megnyugszik rajtatok.”
Péter arra akarja ráhangolni a gyülekezet tagjait, hogy a Krisztusért való szenvedés miatt ne háborogjanak.
Igehely: Jn 18:28-40; Kulcsige: 18:37 „Pilátus ezt mondta neki: Akkor mégis király vagy te? Jézus így válaszolt: Te mondod, hogy király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról: mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra.”
Jézus beszélgetése Pilátussal több témát is érint. Király vagy-e Te? – kérdi a helytartó. Ha igennel válaszol, ez félreérthető lett volna, mert Pilátus csak földi keretek között gondolkozott. Ezért Jézus arról beszél, hogy országa nem ebből a világból való.
Igehely: Jn 18:19-24; Kulcsige: 18:23 „Jézus így válaszolt neki: Ha rosszat mondtam, bizonyítsd be, hogy rossz volt, ha pedig jót mondtam, miért ütsz engem?”
Jézus kérdésére a szolga, aki arcul ütötte Őt, nem tud válaszolni, semmi bűnt nem tud ráolvasni. Első látásra mintha jelentéktelen lenne ennek az esetnek a feljegyzése, mert Jézus bűntelensége nem itt van bizonyítva, hanem a főtörvényszéken.
Igehely: Jn 18:1-18, 25-27; Kulcsige: 18:27 „Péter ismét tagadta, és akkor nyomban megszólalt a kakas.”
Ha spirálról van szó, annak szintjei vannak. Az első szint mindig arról szól, hogy állj meg. Itt még van erre lehetőség. Az ajtót őrző lány nem sokat tudott volna ártani. De ha bennebb mész, annál nehezebb a megállás.
Igehely: Jn 18:1-14; Kulcsige: 18:12 „A katonai csapat, az ezredes és a zsidók templomszolgái ekkor elfogták Jézust, és megkötözték.”
A gonosz órája Jézus életében annak a keserű pohárnak a kiivásáról szólt, melyet az Atya adott neki. Jézus tud róla és önként vállalja: nem kényszerből teszi. Nem könnyű, de mint Fiú, engedelmeskedik az Atyának.
Igehely: Jn 17:24-26; Kulcsige: 17:24 „Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem már a világ kezdete előtt.”
János evangéliuma 17. fejezetét Jézus főpapi imájának nevezik. Jézus arra kéri az Atyát, hogy dicsőítse meg Őt azzal a dicsőséggel, amely az övé volt már a világ teremtése előtt.
Igehely: 1Móz 12:1–4 Kulcsige: 1Móz 12:2 „Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel.”
Az Ábrahámnak adott áldás Jézus Krisztus által lett a miénk: „Hogy Ábrahám áldása Jézus Krisztusban a pogányoké legyen, és hogy a Lélek ígéretét hit által megkapjuk” (Gal 3:14). A rövidke szakaszban gyönyörű, reménykeltő ígéret van, amit Ábrahám szó szerint a magáévá tett, és a mennyei elhívásnak azonnal engedelmeskedett.