2019. március 17., vasárnap

DÉLELŐTT | 
„Hogy lássák dicsőségem...”

Igehely: Jn 17:24-26; Kulcsige: 17:24 „Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem már a világ kezdete előtt.”

János evangéliuma 17. fejezetét Jézus főpapi imájának nevezik. Jézus arra kéri az Atyát, hogy dicsőítse meg Őt azzal a dicsőséggel, amely az övé volt már a világ teremtése előtt. A tanítványokkal kapcsolatosan azt kéri Jézus, hogy ebben a világban legyenek az Atya által megszenteltek, és az Isten által létrehozott egységben képviseljék Őt, mint az Atya küldöttjét. Akarata az övéit illetően nem csak erre a földi életre terjed ki, ezen jóval túlnyúlik. Ezt fogalmazza meg a 24. versben: ott legyenek, ahol Ő van, és lássák azt a dicsőséget, amelyet az Atyától kapott már a világ kezdete előtt.

Miről van itt szó? Isten terve, hogy a világot (az embert) megváltsa, magában foglalta Isten Fiának az emberré létét, kereszthalálát és feltámadását. Az ember számára a megváltás útja egyedül az emberré lett Isten. Ez azonban nem egy önmagától működő út, hanem egy történelmi személynek, a názáreti Jézus Krisztusnak a megismerése és követése. A tanítványok megismerték Jézust. Felismerték, hogy Jézus nem József és Mária fia, nem tőlük származik, hanem Istentől, az Atyától.

Ennek a halál uralma alatt álló világnak ez a legnagyobb és legjobb hír: Isten Fia emberré lett azért, hogy legyőzze a halált, a bűnt és az ördögöt. Azt akarja, hogy aki hisz Benne, annak jövője ne a halál sötétsége legyen, hanem feltámadjon, és lássa meg Megváltójának a dicsőségét.

Ez egy igazi távlatot ad a hívő embernek. Az 1Jn 3:2-3-ban így olvasunk erről: „Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában. Ezért akiben megvan ez a reménység, megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta.”

Te személyesen találkoztál-e Jézussal, ismered-e és követed-e Őt?

Ferenczi Lajos

Imaáhítat: 

Adjunk hálát a Szeretet és a többi evangéliumi sajtótermék léleképítő szolgálatáért! – Ézs 52:7-10

Bibliaóra: 

Bocsánat Isten kegyelme folytán – Zsid 4:14-5:10 (Zsid 4:16)

DÉLUTÁN | 

Az első katasztrófa

Igehely: 1Móz 7:1-24

Kezdetben, az Isten eredeti terve szerint létrehozott világban minden más volt. Ugyanaz az Isten, aki az özönvíz-nemzedékben megállapítja a rossz általános elterjedését, az eredeti világgal kapcsolatosan a teremtés végén így nyilatkozik: „minden igen jó” (1Móz 1:31).

Isten eldöntötte, hogy az eltorzult világnak véget vet. Azonban Nóé és családja a kivételesek listájára került. Az 1Móz 7:1-ben ez a kivételezés így van megindokolva: „csak téged láttalak igaznak.” Ennek következménye az volt, hogy Nóé és családja nem pusztult el a világgal együtt, hanem életben maradt, és egy új lehetőséget kapott. Nóé nem azért került a kivételezettek listájára, mert Isten személyválogató lett volna, hanem azért, mert ő Istennel járt. S mivel Isten akkor is – épp úgy, mint ma – láthatatlan volt, ezért Nóé egyetlen lehetősége az Istennel való együtt járásra a hit volt. A hit a nem látható dolgok felől való meggyőződés, és akiben nincs meg ez a hit, az nem kedves Isten előtt. Aki azonban azzal a meggyőződéssel keresi Istent, hogy Ő van, azt Isten megjutalmazza.

A világ ma is a lejtőn lefelé halad. Azonban ma is van lehetőség a „kivételezettek” listájára kerülni. Aki Istennel jár, az ugyanúgy megtapasztalja ma is a kegyelmet, mint annakidején Nóé. Isten akarata a mai emberrel kapcsolatosan az, hogy higgyen Jézusban, mert Ő az Istenhez vezető út. Ő az, aki meghalt a mi bűneinkért, és feltámadt a mi megigazulásunkért. Ő az, akiben ma kegyelmet nyerhetsz, és megigazított emberként élheted tovább az életed. Ő az, akivel kapcsolatosan azt mondja Pál az ApCsel 16:31-ben: „Higgy az ÚR Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe.”

Ebben a mai világban is van egy út, amely az életről, Isten szeretetéről és kegyelméről szól. Ez az út Jézus. Higgy benne, bízz benne, élj szavai szerint, és meg fogod tapasztalni, hogy számodra és családod számára is (ha van, vagy ha lesz családod) ez egy nagyszerű életet fog jelenteni. Olyan életet, melyet érdemes élni, melyért érdemes harcolni. Olyan életet, amely Jézussal együtt az örökkévalóságba vezet.

Ferenczi Lajos

 Napi áhítat

Igehely: Lk 12:35–40; Igehely: Lk 12:37 „Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megérkezik, virrasztva talál. Bizony, mondom néktek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik.”

A keleti kultúrában, Lukács idejében az embereknek nem volt órájuk, így a pontosság ismeretlen fogalom volt náluk. Amikor a ház ura el volt utazva, a szolgák várták a visszajövetelét. Miután az otthon maradt asszonyok és gyerekek elfogyasztották eledelüket, a szolgák mindig félretettek egy részt az eledelből arra az esetre, ha uruk megérkezne. Estére a ház népe nyugalomra tért, de a szolgának ébren, szolgálatra készen kellett várnia urát.

Amint a szolga várja haza urát, akképpen kell nekünk, hívőknek, várnunk vissza az Úr Jézust. Hogyan lehetünk készen az ő jövetelére?