Igehely: Lk 6:6-11; Kulcsige: Lk 6:9 „Jézus pedig így szólt hozzájuk: Kérdezlek titeket: szabad-e szombaton jót tenni vagy rosszat tenni, életet menteni vagy kioltani?”
Mai igénk nem idői, hanem tárgyi kapcsolatban áll a tegnapival (nem ugyanazon a szombaton történt, mint amaz).
Igehely: Lk 6:1-5; Kulcsige: Lk 6:3 „Jézus így válaszolt nekik: Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor megéhezett ő is meg azok is, akik vele voltak?”
Napjainkban is tapasztalható nézetkülönbség arról, hogy hogyan kell viszonyulnunk az ószövetségi törvényhez. Mai igénkben arról olvastunk, hogy tovább folyt a vita Jézus és ellenfelei között Jézusnak a törvényhez való viszonyáról: ezúttal a szombat megtartása felől.
Igehely: Lk 5:33-39; Kulcsige: Lk 5:38 „Hanem újbort új tömlőbe kell tölteni.”
A böjt Jézus korában nem volt törvényes előírás, de a személyes kegyesség meghatározó elemeként annyira elterjedt, hogy a heti kétszeri böjtöt mindenki kötelezőnek tartotta magára nézve.
Igehely: Lk 5:27-32; Kulcsige: Lk 5:31 „Jézus így válaszolt nekik: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.”
A tegnap olvasott történet alapgondolatának folytatásaként, az időben is közvetlenül hozzá kapcsolódó mai történet arról tanít, hogy Jézus a bűnbocsánat ajándékozásában nem ismer korlátokat.
Igehely: Lk 5:17-26; Kulcsige: Lk 5:18 „És íme, férfiak ágyon hoztak egy béna embert, és igyekeztek bevinni és letenni eléje.”
Lukács nem jelölte meg a történet színhelyét, csak Márk evangéliumából tudjuk, hogy Jézus ismét Kapernaumban tartózkodott. Jézus itt is először tanított, azután gyógyított „az Úr erejével”.
Igehely: Lk 5:12-16; Kulcsige: Lk 5:12 „de ugyanígy Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, akik Simon társai voltak. Jézus akkor így szólt Simonhoz: Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!”
Jézus Krisztus és a gyógyulásért könyörgő leprás beteg találkozása nem volt lehetetlen, mert Izráelben elkülönítették ugyan a leprásokat, de a falvakból nem tiltották ki őket, sőt nagyon szigorú feltételekkel még a zsinagógai istentiszteleten is részt vehettek.
Igehely: Jn 3:19–21; Kulcsige: Jn 3:21 „Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánvalóvá legyen cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat.”
Nappal, amikor ragyog a fény körülöttünk, eszünkbe sem jut, hogy világítsunk, de ha beesteledik, lámpát gyújtunk, mert a sötétség nem a mi világunk. Az emberek nem önmagáért szeretik a sötétséget, hanem azért, amit eltakar (például ruhán egy folt). Vannak olyan állatok, melyek kimondottan a sötétséget szeretik, és menekülnek a világosság elől. Szemük visszafejlődik, többnyire teljesen vakok. Így van ez a sötétségben élő emberrel is, akinek szellemi látása nincs, eltompult, érzéketlen.