Igehely: Fil 4:10-20; Kulcsige: Fil 4:19 „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel Krisztus Jézusban.”
Ebben a levéltöredékben Pál őszinte beszámolóját látjuk. Elmondja szükségeit, és a filippiek gondoskodása, támogatása örömmel tölti el, mert érzi a testvéri törődés gyakorlati megnyilvánulását. Járjunk mi is nyitott szemmel, szívvel, hogy tudjunk mi is a szükségben lévőkön segíteni.
Igehely: 1Krón 29:1-20; Kulcsige: 1Krón 29:14 „Mert ki vagyok én, és mi az én népem, honnan volt erőnk ennyit adakozni? Bizony, tőled van mindez, és csak azt adtuk neked, amit a te kezedből kaptunk!”
Engedjük, hogy Isten rendelkezzen a vagyonunkkal! Minden gyülekezeti építkezés vagy más anyagi beruházás előtt ajánlatos áttanulmányozni ezen igerészeket, melyben megfigyelhetünk néhány alapvető adakozási formát.
Igehely: Lk 21:1-4; Kulcsige: Lk 21:3 „És így szólt: Bizony mondom nektek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe.”
Engedjük, hogy Isten rendelkezzen a mi javainkkal! Ebben a történetben emberi megítélés szerint az özvegyasszony adománya nem nagy anyagi értékkel bírt. De Jézus túllát az emberi megítélésen és az anyagi áldozat lelki értékét nézi, amiben a szív indíttatása a legfontosabb.
Igehely: Mt 6:1-4; Kulcsige: Mt 6:4 „Hogy adakozásod rejtve maradjon; és majd a te Atyád, aki látja a rejtett dolgokat, megjutalmaz téged.”
Az adakozás a kegyesség egyik gyakorlati megnyilvánulása. A kegyes ember Istenét tisztelő, Igéjének engedelmeskedő tanítvány, mint aki tudja, hogy életét az ő mennyei Atyja színe előtt éli és kegyességét embertársaival szemben is figyelemfelkeltés nélkül gyakorolja.
Igehely: Jel 21:6-7; Kulcsige: Jel 21:6 „És ezt mondta nekem: Megtörtént! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen.”
A heti elmélkedések fő gondolata az Isten utáni vágyakozás volt. Megírása közben sok drága és értékes gondolatot adott nekem az Úr. A végéhez érve, magamnak is felteszem a kérdést: mi az, ami ennek a gondolatnak a lényege?
Igehely: Jak 4:8-10; Kulcsige: Jak 4:10 „Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket.”
A napokban valaki feltett nekem egy kérdést: jöhet-e bárki az Istenhez? A válasz részemről, határozott igen volt. Erre az illető következő kérdése az volt, hogy akkor miért nem fogad el Isten bárkit? Pontosabban, miért nem válaszol egyformán minden ember kérdésére?
Igehely: Lk 12:35–40; Igehely: Lk 12:37 „Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megérkezik, virrasztva talál. Bizony, mondom néktek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik.”
A keleti kultúrában, Lukács idejében az embereknek nem volt órájuk, így a pontosság ismeretlen fogalom volt náluk. Amikor a ház ura el volt utazva, a szolgák várták a visszajövetelét. Miután az otthon maradt asszonyok és gyerekek elfogyasztották eledelüket, a szolgák mindig félretettek egy részt az eledelből arra az esetre, ha uruk megérkezne. Estére a ház népe nyugalomra tért, de a szolgának ébren, szolgálatra készen kellett várnia urát.
Amint a szolga várja haza urát, akképpen kell nekünk, hívőknek, várnunk vissza az Úr Jézust. Hogyan lehetünk készen az ő jövetelére?