Igehely: Jel 2:12-17; Kulcsige: Jel 2:13 „Tudom, hol van a lakóhelyed: ahol a Sátán trónja van, de ragaszkodsz a nevemhez, és nem tagadtad meg az én hitemet Antipász napjaiban sem, aki hű tanúm, akit megöltek nálatok, ahol a Sátán lakik.”
A Krisztus gyülekezete folyamatos támadások alatt áll, jóllehet „a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta” (Mt 16:18). Az ördög mindenütt, mindenhol, mindenféle módon megpróbál betörni (1Pét 5:8).
Igehely: Jel 2:8-11; Kulcsige: Jel 2:9 „Tudok nyomorúságodról és szegénységedről, pedig gazdag vagy, és azok káromlásáról, akik zsidóknak mondják magukat, pedig nem azok, hanem a Sátán zsinagógája.”
A Kis-Ázsia második legjelentősebb kikötővárosában lévő gyülekezet üldözött, megpróbált, szenvedő közösség volt. Jézusnak nem volt panasza ellenük, de volt számukra mennyei bátorítása.
Igehely: Jel 2:1-7; Kulcsige: Jel 2:2 „Tudok cselekedeteidről, fáradozásodról és állhatatosságodról és arról, hogy nem viselheted el a gonoszokat, és próbára tetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat, pedig nem azok, és hazugnak találtad őket.”
Az első szeretet kifejezés azokra a minőségi szeretet kapcsolatokra utal, melyekben első helyre tesszük Jézust (Mt 22:37-38), szolgálunk lelki testvéreink felé (Gal 5:13), áldjuk ellenségeinket (Mt 5:43-48) és önzetlenül segítünk bajba jutott felebarátainkon (Lk 15:25-37).
Igehely: Lk 18:9-14; Kulcsige: Lk 18:12 „Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek.”
Két ember ment fel a templomba imádkozni, de csak az egyik ment haza megigazulva. Mondhatnánk azt is, hogy a farizeus ezzel az imájával többet ártott, mint használt. Mi értelme van az olyan kegyességi gyakorlatnak, ami nem éri el a célját?
Igehely: Ézs 58:1-14; Kulcsige: Ézs 58:5 „Ilyen az a böjt, amely nekem tetszik? Ilyen az a nap, melyen az ember a lelkét gyötri? Ha lehajtja fejét, mint a káka, zsákruhát ölt, és hamut szór maga alá, azt nevezed böjtnek és az Úr kedves napjának?”
Az emberek általában a böjtöt csak akkor szokták gyakorolni, amikor valami fontos döntés előtt állnak. Legyen szó iskola vagy munkahely választásról, házasságról vagy költözésről. Valóban nagy nyereség az élet minden kérdésében Istentől tanácsot kérni. De mi van, ha nem jön azonnal a válasz?
Igehely: Eszt 4:1-17; Kulcsige: Eszt 4:16 „Menj, és gyűjts össze minden zsidót, aki csak Súsánban található, és böjtöljetek értem! Ne egyetek és ne igyatok három napig se éjjel, se nappal! Én is ugyanígy böjtölök szolgálóleányaimmal, azután bemegyek a királyhoz a törvény ellenére is. Ha el kell vesznem, hát vesszek el!”
Abban az időben nem létezett a földön nagyobb hatalom, amely fellebezhetett volna a Perzsák és Médek törvénye ellen. Egyedül csak az isteni közbeavatkozásban reménykedhettek. A zsidók halálosan megijedtek. Zsákruhába öltözve böjtöltek és könyörögtek az Istenhez.
Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”
Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.