Igehely: 1Pt 2:20-23; Kulcsige: 1Pt 2:22 „Ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját.”
Hajlamos vagyok úgy gondolkodni, hogy ha valami bűnt, hibát elkövetek, és szidnak érte, én pedig nem szólok vissza, az már nagy teljesítmény. Megdicsérem magam - jól vizsgáztam türelemből. Ha viszont az Úr Jézusra nézek és az ő igéjének a tükrébe, akkor látom gyarlóságom, tévedésem még ebben is.
Igehely: Mk 14:56-64; Kulcsige: Mk 14:56 „Mert sokan tettek hamis tanúvallomást ellene, de a vallomások nem egyeztek.”
Az Úr Jézus ellen sok hamis vádat hoztak fel ellenségei, hogy elveszítsék őt, de olyan tiszta volt az élete, hogy sehogy nem tudták befeketíteni. Akkor egyesek kiragadtak valamit az ő beszédéből, és azzal akarták megvádolni, hogy az ő templomukat le akarta rombolni.
Igehely: Ézs 50:4-11; Kulcsige: Ézs 50:4 „Az én Uram, az Úr megtanított engem mint tanítványát beszélni, hogy tudjam szólni igéjét az elfáradtaknak. Minden reggel fölébreszt engem, hogy hallgassam tanítványként.”
Az Úr Jézus Krisztusról szól ez az ige, aki példa volt mindenben. Úgy tanított, úgy szenvedett, úgy dicsőült meg, mint senki más. Mégis az ő tanítványaiként hozzá hasonlóknak kell lennünk, hogy vele együtt megdicsőüljünk. Ő testben megjelent Isten (1Jn 4:2-3).
Igehely: Péld 10:6-32; Kulcsige: Péld 10:19 „A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a beszédre.”
Hogy bölcs, értelmes, igaz, vagy éppen gonosz, ostoba, bolond, bűnös valaki, azt a beszéde elárulja. Mi sokszor úgy ítéljük emberileg, hogy az a bölcs ember, aki jól meg tud felelni másoknak, vagy akinek mindenre van egy frappáns válasza.
Igehely: 2Móz 20:16; Kulcsige: 2Móz 20:16 „A szegény ember igazságát ne ferdítsd el peres ügyében!”
Ez parancsolat. Nemcsak arra a helyzetre vonatkozik, amikor valaki felől kérdeznek. Hanem úgy értelmezhető, hogy ne hazudj, légy őszinte. Ez nem jelenti, hogy muszáj mindig válaszolni, vagy sohasem lehet kitérő választ adni, vagy akár kérdéssel felelni. Ezeket az Úr Jézus is alkalmazta.
Igehely: 1Tim 6:3-10.17-19; Kulcsige: 1Tim 6:10 „Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, amely után sóvárogva egyesek eltévelyedtek a hittől, és sok fájdalmat okoztak önmaguknak.”
Ahhoz, hogy ebben a világban létezni tudjon az ember, élelemre és ruházatra van szüksége. Ez az az alap, amely már a megelégedettség szintjét kellene, hogy üsse. Ugyanis, a nagy nyereség nem a gazdagság, hanem a kegyesség maga.
Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”
Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.