Mindennapi áhítatok

2018. november 20., kedd

Igehely: 1Kir 3:1-15; Kulcsige: 1Kir 3:7 „Most pedig, Uram, Istenem, apám, Dávid után királlyá tetted a te szolgádat. De én még egészen fiatal vagyok, nem értek a kormányzáshoz.”

Dávid király immár megöregedett, és újabb vezetőre van szüksége Izráelnek. Úgy tűnik, Isten nem bánta meg, hogy Dávidot fiatalon tette királlyá, mert most az ugyancsak fiatal Salamont helyezi trónra. Isten újra nem az emberi számításokat veszi figyelembe, amikor munkatársat keres magának.

2018. november 19., hétfő

Igehely: 1Sám 17:31-47; Kulcsige: 1Sám 17:33 „De Saul ezt mondta Dávidnak: Nem mehetsz el, hogy megvívj ezzel a filiszteussal, mert még fiatal vagy, ő pedig harchoz szokott ember ifjúkora óta.”

A hívő ember hitének mértéke nem mindig arányos az évei számával. Jézus arra tanít minket, hogy legyünk olyanok, mint a gyerekek; és az egyik dolog, amire ez vonatkozik, éppen az a tiszta, félelmek és számítgatások nélküli hit, amivel a gyermek elhisz dolgokat, megbízik a szülei szavában.

2018. november 18., vasárnap

Igehely: 2Sám 6:1-5; Kulcsige: 2Sám 6:1 „Ezután összegyűjtötte Dávid Izráel legkiválóbb ifjait, harmincezer embert.”

Az elmúlt évtizedekben nagyon gyors ütemű változás történt világunkban. A technológiai forradalom és az internethez való könnyed hozzáférés olyan környezetet és világszemléletet hozott magával, ami az új generációt lényegesen eltávolíthatja szüleik korosztályától.

2018. november 17., szombat

Igehely: 2Kor 4:17-18; Kulcsige: 2Kor 4:17 „Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk.”

A földi életet több szempontból, többféleképpen lehet értékelni. Például, Mózes az Isten embere azt mondja a 90. Zsoltárban, hogy Isten előtt ezer esztendő annyi, mint a tegnapi nap, és mint egy őrjárási idő éjjel (4). Gyorsan elmúlnak éveink, mintha repülnének (10).

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.