Igehely: 2Kor 4:5-14; Kulcsige: 2Kor 4:7 „Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak.”
Krisztus Jézus az, aki minket elhívott a megtérésre, és megbízott, hogy mint törékeny cserépedények vigyük az evangéliumot az embereknek. Ezt bízta ránk, mint szolgálatot és szolgaként kell végezzük feladatainkat.
Igehely: Ef 2:1-13; Kulcsige: Ef 2:10 „Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.”
Az eljövendő Krisztus az, akinek köszönhetjük új életünket, mert előtte vétkeink és bűneink miatt halottak voltunk. De most élünk, annak következményeként, hogy az ő Lelkéből adott nekünk. Testiek, érzékiek és a harag fiai voltunk, mint a többiek. Szóba álltunk az ördöggel és becsapódtunk.
Igehely: 2Kor 5:14-211; Kulcsige: 2Kor 5:14 „Mert Krisztus szeretete szorongat minket, mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt.”
Isten szeretet. Ez a szeretet volt Jézus Krisztusban, ezért tudta életét áldozni a bűnös emberért. Ha ajtót nyitottunk, hogy Jézus a szívünkbe jöjjön, Ő szeretetével lépett be életünkbe. A Krisztus szeretete óemberünket a halálra küldi. Átéltük már óemberünk halálát?
Igehely: Préd 7:23-8:8; Kulcsige: Préd 7:29 „Lásd, csupán arra jöttem rá, hogy Isten az embereket becsületeseknek teremtette, csakhogy ők mindenféle okoskodásokhoz folyamodtak.”
A Prédikátor mindent megpróbált a bölcsességért, de rájött, hogy mennyire távol volt attól, pedig Isten adott neki értelmet és bölcs szívet. Megfeledkezett arról, hogy a bölcsesség kezdete az Úr félelme. Ahogy kezdett benne csökkenni az istenfélelem, úgy távolodott a bölcsességtől.
Igehely: 1Móz 1:26-31; Kulcsige: 1Móz 1:27 „Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.”
Csodálatos, ahogy Ő megalkotta mindazt, amit ma szemeinkkel láthatunk. Az embert a föld porából formálta meg és élet leheletét lehelte orrába. Így lett az ember élőlény. Kapott Istentől egy kertet, hogy művelje és őrizze. Kapott segítőtársat is Istentől.
Igehely: Zsolt 102:19-29; Kulcsige: Zsolt 102:26 „Te vetettél hajdan alapot a földnek, az ég a te kezed alkotása.”
A legtöbb emberrel megtörténik, hogy bajba kerül és nyomorúságos lesz az élete, elcsügged. A 102. Zsoltár írója kiönti panaszát az Úr előtt, minden baját elmondja neki. Aztán felismeréssel és elismeréssel áll az Úr elé.
Igehely: 2Thessz 3:1–12; Kulcsige: 2Thessz 3:4 „Bizalmunk van az Úrban irántatok, hogy amit elrendelünk, azt megteszitek, és meg is fogjátok tenni.”
Pál bízott a gyülekezetben, hogy amit kér tőlük, azt meg is fogják tenni. Pálnak való engedelmességükkel az Istennek való engedelmességüket bizonyították. Engedelmességük abban állt, hogy elhatárolódtak a gyülekezetben megjelenő tévtanítástól, és azoktól, akik tétlenül éltek. Abban mutatkozott meg a megbízhatóságuk, hogy ragaszkodtak a Páltól tanultakhoz. Mi elhatárolódunk-e a gyülekezetben megjelenő bűnöktől? Bűnnek tartjuk-e azt, amit az Írás annak tart, vagy igazodunk a mai kor szokásaihoz, elvárásaihoz? Számunkra ki vagy mi a mérce?