Igehely: Ézs 65:8-17; Kulcsige: Ézs 65:9 „Adok még Jákóbnak utódokat, Júdának is, akik hegyeimet öröklik. Választottaim veszik birtokukba, szolgáim laknak rajta.”
Isten megkíméli szolgáit ítéletidőben. Egy részüket összetöri, de megtartja őket, mert áldást hordoznak magukban. Új nemzedékük Isten hegyeit, földjét veszi birtokba. Még Ákán kivégzésének völgye is áldott lesz. Megújul.
Igehely: Ézs 49:14-26; Kulcsige: Ézs 49:15/b „De ha ő meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad!”
Sion gyakran panaszkodott, hogy az Úr elhagyta, nem törődik vele! Az igazság fordított: még a többszöri figyelmeztetés ellenére is ők távolodtak el Tőle. Ugyan megtörténik, hogy egy anya megfeledkezik csecsemőjéről, de Isten nem feledkezik meg népéről és szükségeikről! Mindig együtt érez velük.
Igehely: ApCsel 7:35-45; Kulcsige: ApCsel 7:39 „Neki nem akartak engedelmeskedni atyáink, hanem elutasították maguktól, és visszafordultak szívükben Egyiptom felé.”
Sokszor érthetetlen és megmagyarázhatatlan Isten hűsége és kegyelme választottai iránt!
Igehely: Ézs 55:1-5; Kulcsige: Ézs 55:5 „Te pedig olyan népet hívsz, melyet nem is ismersz, és olyan népek futnak hozzád, amelyek nem ismertek: Istenednek, az Úrnak dicsőségére, Izráel Szentjének dicsőségére, hogy fölékesítsen téged.”
Bármely nép szomjassá és éhessé válhat szellemileg-lelkileg. Kulturális hátterük nem ad erre megoldást. Amikor beismerik, komolyan veszik ilyen természetű szükségüket, akkor meghallják Isten magához hívó szavát.
Igehely: 2Pt 1:12-21; Kulcsige: 2Pt 1:12 „Ezért ezekre mindig emlékeztetni foglak titeket, bár ismeritek mindezt, és a megismert igazsághoz szilárdan ragaszkodtok.”
A lankadatlan szó szinonimái az elszánt, fáradhatatlan, szívós, hajthatatlan, állhatatos, rendületlen, tántoríthatatlan, kitartó, elkötelezett, eltökélt, szilárd, rendíthetetlen, megállíthatatlan, elhivatott, áldozatos. A fáradtság viszont a bűn okozta emberi tulajdonság.
Igehely: Zsid 12:12-29; Kulcsige: Zsid 12:28 „Ezért tehát mi, akik rendíthetetlen országot kaptunk, legyünk hálásak, és azzal szolgáljunk Istennek tetsző módon: tisztelettel és félelemmel.”
Nem kell világvégejóslat ahhoz, hogy észleljük, mennyire ingatag az alap, amelyen élünk. Naponta tapasztaljuk, hogy a biztosnak hitt értékeink megrendíttetnek, széthullnak. Nagyobb átrendeződésben van a világunk, és az átrendeződések mindig megrendüléssel, összeomlással járnak.
Igehely: Róm 13:11–14; Kulcsige: Róm 13:12 „Az éjszaka múlik, a nappal pedig már egészen közel van. Tegyük le tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit.”
Igeszakaszunk egy felhívással kezdődik. Pál ébresztgeti a testvéreket. Úgy látja, hogy az idő sürget a megtérésre. A földi létet éjszakának nevezi, amit múlni vél. Az előző versekben buzdít a szeretet megélésére, amely egyenlő a törvény betöltésével. Ezt gyakorlati lépésekkel is magyarázza: A bűnös cselekedeteket el kell hagyni, fel kell cserélni a világosság fegyvereivel. Nappal, a világosságban tisztességesen kell élni, azonosulni Krisztussal. A testünk táplálását nem tiltja, hanem óv a bűnös hajlamok, vágyak dédelgetésétől. Legyen számunkra is ez a mai napnak a zsinórmértéke.