Igehely: Zsid 12:12-29; Kulcsige: Zsid 12:28 „Ezért tehát mi, akik rendíthetetlen országot kaptunk, legyünk hálásak, és azzal szolgáljunk Istennek tetsző módon: tisztelettel és félelemmel.”
Nem kell világvégejóslat ahhoz, hogy észleljük, mennyire ingatag az alap, amelyen élünk. Naponta tapasztaljuk, hogy a biztosnak hitt értékeink megrendíttetnek, széthullnak. Nagyobb átrendeződésben van a világunk, és az átrendeződések mindig megrendüléssel, összeomlással járnak. Nem tudjuk pontosan, hogy milyen rázkódással jár együtt a világ átrendeződése, de hogy valami inog, azt érezzük. Tapasztaljuk a bizonytalanságot a személyes életünkben is. Az élet nehézségei hatással vannak személyes és családi életünkre. Állandó vendég sok családban a stressz, az ezt követő betegségek vagy konfliktusok.
A teremtett dolgok megrendülhetnek, és meg is rendülnek, hogy „megmaradjanak a rendíthetetlenek” (27). Ma reggel fogadd az áldott mennyei igét: „mi rendíthetetlen országot kaptunk!” Ez az üzenet először a szintén forrongó, az átrendeződés alatt álló Rómában hangzott fel Néró császár uralkodása alatt. Nemcsak a nagy tűzvészben rengett Róma, hanem azoktól az üldözésektől is, amely a keresztyénekre irányult.
Van olyan értéked, amit senki és semmi el nem vehet? A rendíthetetlen ország polgára vagy? Légy hálás ezért, és szolgálj Istennek felelősséggel!
Nagy István
Isten népe, dicsérjétek Őt!
Igehely: Jel 19:1-5
„E földön lenn, oly küzdelmes az élet, kísért a bűn, nyomaszt a félelem. De vár reám, egy dicsőséges élet, mit Jézus vérén szerzett meg nekem.” A földi kincs akkor veszíti el vonzását, amikor a mennyre ráhangolódunk! Ebben segít a ma esti igénk. A 18-ik rész gyászénekeinek kontrasztja a mennyei örömujjongás. Az angyali karok e felhívásra válaszolnak: „Örülj, te menny, és örüljetek ti szentek, apostolok és próféták, mert Isten végrehajtotta rajta értetek az ítéletet” (18, 20).
Babilon elesett, és a nagy parázna a gonoszsága és bálványozása miatt elvette büntetését. Sőt, a második Halleluja után Babilon örök ítéletének jelképes kifejezése következik: „Halleluja, felszáll a füstje is örökkön-örökké!” Ez a kép Sodoma és Gomora ítéletét juttatja eszünkbe (1Móz 19:28).
Az angyali karok éneke fokozódik. Behatol a mennyei szentélybe, és ott csatlakozik hozzá a huszonnégy vén és a négy élőlény, akik leborulva imádták az Istent. A trónból előtörő hang most téged is dicséretre szólít: „Dicsérjétek Istenünket, ti szolgái mindnyájan, akik félitek őt, kicsinyek és nagyok.”
Ráhangolódsz- e dicséretre?
Nagy István
