Igehely: Jóel 2:12-18; Kulcsige: Jóel 2:12 „De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívvel, böjtölve, sírva és gyászolva!”
Az emberek még ma is szoktak éhségsztrájkot tartani, ha végső elkeseredésükben szeretnének valamilyen ügyben igazságszolgáltatást kapni. Ezzel a magatartással kifejezik azt, hogy amit kérnek, abban elszántak. Ugyanakkor ott állnak egy olyan helyzet előtt, amit önmagukban képtelenek megoldani.
Igehely: Mt 4:1-4; Kulcsige: Mt 4:4 „Ő így válaszolt: Meg van írva: «Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.»”
Egyik alkalommal, amikor a tanítványok kudarcot vallottak a démonok kiűzésében, Jézus egy kulcsfontosságú titkot árult el a szellemi harccal kapcsolatban: ez a fajta nem űzhető ki csak böjttel és imával! Jézus Krisztus felfedte az ellenség gyenge pontját.
Igehely: Mt 6:1,16-18; Kulcsige: Mt 6:18 „Hogy böjtölésedet ne az emberek lássák, hanem Atyád, aki rejtve van; a te Atyád pedig, aki látja, ami titokban történik, megjutalmaz téged.”
A kegyesség szó eredeti jelentése istenfélelem, azaz Isten jelenlétében folytatott életvitel. Az istenfélelem azt a belső lelki magatartást jelöli, mikor az ember abszolút komolyan veszi az Isten szavát, és teljesen azonosulni tud annak erkölcsi ítéletével.
Igehely: Mt 17:14-21; Kulcsige: Mt 17:21 „Ez a fajta pedig nem távozik el, csak imádságra és böjtölésre.”
Ebben a történetben látjuk Jézust, akit körülvesz egy kíváncsi tömeg, a tanítványok és egy gyermekéért aggódó, szerető édesapa. Mindenki más-más céllal, okkal van Jézus közelében - akár gyülekezetünk résztvevői, de ebben a történetben a legtöbbet mégis az édesapa és fia kapja.
Igehely: Jer 29:10-15; Kulcsige: Jer 29:12 „Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket.”
A próféta által Isten ismerteti tervét népével: békességet és nem romlást, reményteljes jövőt akar. Ennek feltétele az, hogy Istenben bízzanak és kitartóan imádkozzanak Hozzá. Isten azt ígéri, hogy megtalálható lesz, ha teljes szívvel és nem félszívvel keresik Őt.
Igehely: 1Jn 5:14-15; Kulcsige: 1Jn 5:14 „Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha bármit kérünk az ő akarata szerint, meghallgat minket.”
Ezek az igeversek azt sugallják, hogy merj bízni Istenben akkor is, ha a világi gondolkodás nem ezt diktálja. Ugyanakkor ebben az igeszakaszban János az imameghallgattatás feltételét is bemutatja, amit sokan figyelmen kívül hagynak.
Igehely: 1Jn 2:15–17; Kulcsige: 1Jn 2:15 „Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete.”
„De hát Isten is úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte!” – hivatkozhatnál a Biblia legismertebb igeversére. Igaz, csakhogy egyrészt ott a világ – görögül kosmos – szó az emberekre utal, itteni igénkben pedig az Istentől eltávolodott, vele teljesen szembenálló közegre, ami nem az Atyától van. A három ezt leíró kifejezés jól átfogja és bemutatja, hogy a testi és önző kívánságok, kiegészülve a büszke életmóddal mennyire Istentől idegen gondolkodást és viselkedésmódot eredményeznek. Ezekhez a megalapozottan hívő, folyton fejlődő keresztényeknek nem lehet semmi közük (Jak 4:4).