Mindennapi áhítatok

2018. november 11., vasárnap

Igehely: Ézs 40:6-11; Kulcsige: Ézs 40:9 „Magas hegyre menj föl, ki örömhírt viszel a Sionnak, harsány hangon kiálts, ki örömhírt viszel Jeruzsálemnek! Kiálts, ne félj! Mondd Júda városainak: Itt van Istenetek!”

1978 február 20-án hangos kiáltás árasztotta el az alexandriai úton levő kaszárnyát, Bukarestben: Szabadulás! Mehetünk haza. Boldogok voltunk és semmiért a földön nem töltöttünk volna ott még egy éjszakát. Ma is hangzik az örömhír, kiáltva is, halkan is.

2018. november 9., péntek

Igehely: 1Kor 7:29-31; Kulcsige: 1Kor 7:31 „És akik a világ javaival élnek, mintha nem élnének vele, mert a világ látható alakja elmúlik.”

Annyi mindent kapunk Istentől ebben az életben, amelyek kisebb vagy nagyobb örömöt nyújtanak. Körülvesz bennünket a csodálatos természet, van szép lakásunk, feleségünk vagy férjünk, gyerekek, akik a Mindenható ajándékai, és még annyi minden.

2018. november 8., csütörtök

Igehely: Júd 8-13; Kulcsige: Júd 12b „Olyanok, mint a szél sodorta, víz nélkül való fellegek, mint az ősz végi gyümölcstelen fák, amelyek gyökerestül kiszakítva kétszer halnak meg.”

Szomorú látvány, főleg ősszel a gyümölcstelen fa. Egész évben foglalta a földet hiába. Árnyéka alatta sem növekedhetett semmi. Hiába szívta a vizet és a tápanyagokat a földből. Tavasszal kizöldült, mint a többi fa, és megadatott neki is minden feltétel a gyümölcsterméshez.

2018. november 7., szerda

Igehely: Jak 1:9-11; Kulcsige: Jak 1:11 „Mert felkel a nap nagy hőséggel, és elszárítja a füvet; a virága elhull, és szépsége elvész. Így sorvad el vállalkozásaiban a gazdag is.”

Egy folyamatosan változó és mulandó világban élünk. Változik az egészségünk. Ma még jól vagyunk, holnap kiderülhet, hogy gyógyíthatatlan betegségben szenvedünk. Ma még van munkahelyünk, de holnap talán megszűnik. A gazdagsággal is ugyanez a helyzet.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Préd 3:16–22; Kulcsige: Préd 3:21 „Ki tudja, hogy fölszáll-e az emberek lelke a magasba, és leszáll-e az állatok lelke a föld alá?”

Porból lettünk, porrá leszünk, de a teremtéskor Isten adott valamit, ami csak az emberé: életnek leheletét, így lett az ember élő lélekké (1Móz 2:7). Ez az, ami az állatoknak nincs: lelke. Isten megváltó munkájának köszönhetően ez a lélek örök életre is jogosult, ha elfogadtad Isten kegyelmét!

Nagyon sok különbség van ember és állat között. Bár mindegyik porból lett, vagyis ugyanolyan földi elemekből lettünk teremtve, mégis mindegyikünk különböző genetikai állománnyal rendelkezik. De az embernek adatott a Lélek, az ember gondolkodó, szabad akarattal rendelkező lény.