Mindennapi áhítatok

2018. augusztus 16., csütörtök

Igehely: 1Sám 28:7-25; Kulcsige: 1Sám 28:15 „Sámuel ezt mondta Saulnak: Miért háborgattál és idéztél meg engem? Saul így felelt: Igen nagy bajban vagyok. Megtámadtak a filiszteusok; Isten pedig eltávozott tőlem, és nem felel többé sem próféták által, sem álomban. Téged hívtalak tehát, hogy tudasd velem, mit kell tennem.”

A filiszteusok elhatározták, hogy újra megtámadják Izráelt. Saul reménytelen helyzetben találta magát. Sámuel már halott volt, a filiszteusok Súnem mellett táboroztak. Saul Gilbóában tartózkodott, és igen megijedt.

2018. augusztus 15., szerda

Igehely: 1Sám 15:10-31; Kulcsige: 1Sám 15:22 „Akkor ezt mondta Sámuel: Talán ugyanúgy tetszik az Úrnak az égő- és a véresáldozat, mint az engedelmesség az Úr szava iránt? Bizony, többet ér az engedelmesség az áldozatnál, és a szófogadás a kosok kövérjénél!”

Az bálványimádás egy újabb formája az Isten iránti ellenszegülésben nyilvánul meg. Az ellenszegülést kiváltó ok Saul életében a dicsőségvágy volt. Látván Amálék barmainak a kövérségét, eszébe jutott, hogyan növelhetné saját dicsőségét és tekintélyét a nép előtt.

2018. augusztus 14., kedd

Igehely: Bír 6:25-32; Kulcsige: Bír 6:27 „Gedeon maga mellé vett tíz embert a szolgái közül, és úgy tett, ahogyan megparancsolta neki az Úr. De nem merte ezt nappal megtenni, mert félt apja háza népétől és a városbeli emberektől, ezért éjjel tette meg.”

A midiániták kezéből való szabadulás feltétele a Baal oltárának lerontása volt. Isten a szabadulást feltételekhez kötötte. Azt mondta az Úr Gedeonnak: megszabadítom a népet a Midián kezéből, de először rombold le az apád udvarán lévő Baal-oltárt, a mellette lévő szent fát pedig vágd ki.

2018. augusztus 12., vasárnap

Igehely: 2Móz 20:1-6; Kulcsige: 2Móz 20:4 „Ne csinálj magadnak semmiféle bálványszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön vagy a föld alatt a vízben vannak.”

Isten először bemutatkozik népének, elmondja, hogy ki Ő, mit tett érte, és csak azután parancsol: „Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából” (2Móz 20,1-6). Milyen nagy áldás hallani a mai reggelen is, hogy szól az Isten!

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Ef 5:1–14; Kulcsige: Ef 5:9 „A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség.”

Elgondolkodtam rajta, mit is jelent Isten követőjének lenni? Gyermekeinket látva, akik akarva, akaratlanul is, de utánoznak minket, szülőket, valahogy így kellene nekünk is, hívőknek az Úr Jézust leutánozni. Úgy, hogy szeretjük embertársainkat (mert ő előbb szeretett minket), és közben tartózkodunk a gonosztól. Ha világosságban járunk (ő maga a Világosság), az ő fényében, akkor az ő követésének, utánzásának gyümölcsei láthatóvá kell, hogy legyenek az életünkben. Olyan krisztusi jellemvonások, mint jóság, igazság, egyenesség, amiről az Ige ír, jellemzik-e életünket? Kiviláglanak-e?