2024. november 25.,  Katalin

Mindennapi áhítatok

2019. január 2., szerda

Igehely: 1Sám 23:16-18; Kulcsige: 23:17b „Ekkor elindult Jónátán, Saul fia, és elment Dávidhoz az erdőségbe, és erősítette az Istenbe vetett bizalmát. Ne félj – mondta neki –, nem ér utol apámnak, Saulnak a keze! Te leszel Izráel királya, én pedig a második ember leszek melletted. Apám, Saul is tudja, hogy így lesz. És szövetséget kötöttek egymással az Úr színe előtt. Dávid az erdőségben maradt, Jónátán pedig hazament.”

Mi is tervezzük a jövőt. Jónátán jó példát mutat, miként kell ezt tenni. A jövő tervezésének egyik fő alapelvét látjuk itt: elfogadni Isten tervét, akaratát. Jónátán nem lázadt fel Isten terve ellen, pedig ez számára a királyság elvesztését jelentette.

2019. január 1., kedd

Igehely: Fil 3:7-14; Kulcsige: 3:14 „De egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért.”

Az újév mindig különös pillanat életünkben, mert a kegyelem megújulása ez. Ilyenkor figyelmünket előre irányítjuk, hogy mit hoz az év, mit hoz a jövő. De tudnunk kell, hogy a következő év olyan lesz, amilyenre azt az elmúlt időben megalapoztuk.

2018. december 30., vasárnap

Igehely: Jn 1:29-34; Kulcsige: Jn 1:29 „Másnap János látta, hogy Jézus hozzá jön, és így szólt: Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!”

Keresztelő János bizonyságtétele az Úr Jézusról tartalmazott egy különleges megnevezést, „az Isten Báránya”, egy különleges munkát, „elveszi a világ bűnét”, és egy különleges hivatást, „aki keresztel Szentlélekkel”.

Keresés az elmélkedések közt

2024. november 25., hétfő

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.