Igehely: Mt 24:32-35; Kulcsige: Mt 24:35 „Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.”
Jézus, miután visszajöveteléről és annak előjeleiről beszélt tanítványainak, figyelmeztette őket, hogy „okuljanak a fügefa példáján”. A különféle eseményeknek jelzésértékük lesz. Jézus megmondta, hogy az ég és a föld elmúlik, de mindaz, amit ő mondott bizonyosan be fog következni.
Igehely: Ef 4:17- 24; Kulcsige Ef 4:24 „Öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.”
Az efézusi hívők életében örvendetes, látható újulást eredményezett az, hogy Krisztust választották. Ezt a lelki újulást az értelmük megújulása eredményezte. Az értelmük megújulását pedig az eredményezte, hogy „tanulták a Krisztust”.
Igehely: Mt 9:14-17; Kulcsige Mt 9:17/b „Újbort sem töltenek régi tömlőbe, mert a tömlő szétreped: a bor is kiömlik, a tömlő is tönkremegy; hanem újbort új tömlőbe töltenek, és akkor mindkettő megmarad.”
János tanítványai tudni akarták, hogy Jézus tanítványai miért nem böjtölnek. Az Úr példázattal válaszolt. Ő volt a vőlegény, a tanítványai pedig a násznép. Ameddig Jézus, a vőlegény velük járt, nem volt okuk a böjtölésre, mint a gyász jelére.
Igehely: 2 Kor 4:16-18; Kulcsige 2Kor 4:16
A hívő ember az ellentétek világában él. Szemmel látható fizikai világban él, de lelki szemével a láthatatlanra, az örökkévalóra összpontosít. Hús-vér testben él, de halhatatlan lelke van. Egykor az óembere és a bűn uralma alatt volt, de Krisztusban új életet nyert, és Őbenne új teremtés lett.
Igehely: Ézs 43:18-21; Kulcsige Ézs 43:19 „Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni – talán nem tudjátok? Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok.”
Isten népe a babiloni fogságban egy új kezdetnek az ígéretét kapta. A fogságból való szabadulás ígéretét és biztonságos hazatérést, hisz maga Isten szerez utat a pusztában, és folyóvizeket a kietlenben.
Igehely: 1Kir 11:29-39; Kulcsige 1Kir 11:30 „Ahijjá megragadta a rajta levő új köpenyt, tizenkét darabra hasította.”
Isten választott népének életében Saul, Dávid és Salamon uralkodása után egy új, de nem jó korszak következett: az ország kettéosztása. Az ország északi részét, tíz törzs felett való uralmat Isten Jeroboámnak adta; Roboám, a Salamon fia csak a Dávid háza, Júda nemzetsége fölött uralkodott.
Igehely: Lk 7:18–23; Kulcsige: Lk 7:22 „Ezért így válaszolt nekik: «Menjetek el, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások tisztulnak meg, süketek hallanak, halottak támadnak fel, a szegényeknek az evangélium hirdettetik.»”
Vannak olyan élethelyzetek, amikor a hívő emberre rátör a kétség. Egy-egy mély válsághelyzet alapvető kérdéseket hoz felszínre, amiről talán mi magunk sem tudtuk, hogy a szívünk mélyén ott van. Ilyen helyzet volt Jánosnak a börtön. Ekkor már hónapok óta börtönben lehetett, s bizonyára várta, hogy az általa meghirdetett Isten országa, s benne a Krisztus személye nyilvánvaló győzelmet arasson a bűn és a bűnös emberek hatalmaskodása felett. Ám a hatalom még mindig a Heródes-félék kezében van...