Igehely: Jn 7:14-24; Kulcsige: 7:17 „Ha valaki kész cselekedni az ő akaratát, felismeri erről a tanításról, hogy vajon Istentől való-e, vagy én magamtól szólok.”
Az Úr Jézus Krisztus tanítása mindig érintette a hallgatókat. Egyesekben hitet, másokban megütközést idézett elő. Sokan vádolták Krisztust a tanításai miatt. Mások csodálkoztak, hogy miként rendelkezett azzal a bölcsességgel, ami tanításaiból kihallatszott? Ő lenne az Isten Fia?
Igehely: Jn 7:1-13; Kulcsige: 7:6 „Jézus pedig így szólt hozzájuk: Az én időm még nincs itt, nektek azonban minden idő alkalmas.”
Az Úr Jézus Krisztus jövetelének célja a mi megváltásunk. Teljes földi életét ez a cél határozta meg: feláldozni magát bűneinkért, hogy általa bűnbocsánatot és életet nyerjünk. Lelkünk ellensége, Sátán mindent megtett annak érdekében, hogy a Megváltó ne vigye véghez megváltásunkat.
Igehely: Jn 6:60-71; Kulcsige: 6:63 „A Lélek az, aki életre kelt, a test nem használ semmit: azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: Lélek és élet.”
A hívő ember életének alapvető része a Jézus Krisztussal való személyes kapcsolat. Az embernek lehet vallása, de ha nincs Krisztusa, akkor elveszett. Krisztus nélkül nincs békessége, igazi öröme, de ami a legfontosabb: igazi élete sincs.
Igehely: Jn 6:41-59; Kulcsige: 6:48 „Én vagyok az élet kenyere.”
Ahol van kenyér, ott nincs éhínség. Igaz ez lelki értelemben is? Mi az, ami a lelkedet táplálja?
Igehely: Jn 6:32-40; Kulcsige: 6:40 „Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.”
A magyar ember étrendjéből elmaradhatatlan a kenyér. Életet,erőt ad. Lelkünk számára ugyanilyen fontos a „mennyei kenyér.” Imádkozzuk, hogy: „…mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma…”, de attól tartok, hogy csak a fizikai kenyeret kérjük Istentől.
Igehely: Jn 6:22-31; Kulcsige: 6:27 „Ne veszendő eledelért fáradozzatok, hanem az örök életre megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad majd nektek, mert őt pecsétjével igazolta az Atya Isten.”
Költöztetek-e már? Amikor Floridába költözött a családunk, hamar rájöttünk, hogy sok olyan dolog, amit addig értékesnek tartottunk, nem volt az, és amint a teherautóban egyre kevesebb hely maradt, a tulajdonunkban levő dolgok értékrendje gyorsan átrendeződött.
Igehely: 1Móz 25:7–10; Igehely: Zsolt 39:5 „Add tudtomra, Uram, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok!”
„… meghalt Sára Kirjat-Arbában” (1Móz 23:2). Amikor gyászjelentést olvasunk, nem is gondolunk rá, mennyi fájdalom, könnyes szomorúság lehet annak a szívében, aki azt megfogalmazta és küldte. Sára Ábrahám életének a másik fele volt. Úgy maradt Ábrahám késő vénségére, mint egy öreg fa, amelynek levágta a villám a koronáját. Megtépázva, megsebesítve, csonkán! Valaki, aki örömben-bánatban, a nagy ígéret várásában és beteljesedésében részestársa volt: elment. Örökre!