Mindennapi áhítatok

2018. november 19., hétfő

Igehely: 1Sám 17:31-47; Kulcsige: 1Sám 17:33 „De Saul ezt mondta Dávidnak: Nem mehetsz el, hogy megvívj ezzel a filiszteussal, mert még fiatal vagy, ő pedig harchoz szokott ember ifjúkora óta.”

A hívő ember hitének mértéke nem mindig arányos az évei számával. Jézus arra tanít minket, hogy legyünk olyanok, mint a gyerekek; és az egyik dolog, amire ez vonatkozik, éppen az a tiszta, félelmek és számítgatások nélküli hit, amivel a gyermek elhisz dolgokat, megbízik a szülei szavában.

2018. november 18., vasárnap

Igehely: 2Sám 6:1-5; Kulcsige: 2Sám 6:1 „Ezután összegyűjtötte Dávid Izráel legkiválóbb ifjait, harmincezer embert.”

Az elmúlt évtizedekben nagyon gyors ütemű változás történt világunkban. A technológiai forradalom és az internethez való könnyed hozzáférés olyan környezetet és világszemléletet hozott magával, ami az új generációt lényegesen eltávolíthatja szüleik korosztályától.

2018. november 17., szombat

Igehely: 2Kor 4:17-18; Kulcsige: 2Kor 4:17 „Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk.”

A földi életet több szempontból, többféleképpen lehet értékelni. Például, Mózes az Isten embere azt mondja a 90. Zsoltárban, hogy Isten előtt ezer esztendő annyi, mint a tegnapi nap, és mint egy őrjárási idő éjjel (4). Gyorsan elmúlnak éveink, mintha repülnének (10).

2018. november 15., csütörtök

Igehely: 2Kir 20:8-11; Kulcsige: 2Kir 20:10 „Ezékiás ezt mondta: Könnyű az árnyéknak tíz fokkal megnyúlnia. Ne úgy legyen, hanem menjen az árnyék visszafelé tíz fokkal!”

Az Úr azt üzente a királynak, hogy rendelje el házát és készüljön fel a halálra. De Ezékiás sírva könyörgött az Úrhoz. Isten meghallgatta imáját és a próféta által tudomására adta, hogy meghosszabbítja földi életét 15 esztendővel.

2018. november 14., szerda

Igehely: 2Krón 14: 8-14; Kulcsige: 2Krón 14:10a „Akkor Ászá így kiáltott Istenéhez, az Úrhoz: Uram, neked nem nehéz megsegíteni az erőtlent a sokasággal szemben! Segíts meg bennünket, Urunk, Istenünk, mert rád támaszkodunk, és a te nevedben vonultunk e tömeg ellen!”

Ászá király jól kezdte uralkodását, azt tette, amit Isten jónak látott. Összetörte az idegen oltárokat, szent oszlopokat, áldozóhalmokat, tehát mindent, ami a bálványimádáshoz tartozott. Építkezései sikeresek és hasznosak voltak. Béke volt az országban és prosperitás.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Róm 7:14–25; Kulcsige: Róm 7:25 „Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által! Tehát én magam értelmemmel ugyan Isten törvényének szolgálok, testemmel azonban a bűn törvényének.”

A lelki életünkben tudjuk és elismerjük, mint Pál is, hogy a törvény jó. Belenézünk, és látjuk, hogy milyen jónak kellene nekünk is lennünk. De meglátjuk, hogy milyen rosszak vagyunk. Mármint, hogy bennünk lakik a bűn, ami teszi a rosszat, amit én magam nem is akarok tenni, hiszen gyűlölöm, de mégis teszem, bár nem akarom. A bűn törvénye ez. Nem csupán Pál „találtaték” (10.v.) úgy, hanem ő maga „megtalálta” azt a törvényt, hogy csak a rosszra van lehetősége (21.v.) – a bűn megvan benne – (Károli), szó szerint: mellé fekszik, kéznél van.