Igehely: ApCsel 28:7-10; Kulcsige: ApCsel 28:8b „Pál bement hozzá, és miután imádkozott, rátette a kezét, és meggyógyította.”
A reggeli igesorozatot olvasva felismerhetjük a mi Urunk csodálatos kegyelmét abban, hogy amikor valaki befogadja Jézus Krisztust, nemcsak ő, hanem egész családja Isten áldásában részesül. Kornéliusz istenkeresésére egész háznépe megismerte az evangéliumot. A börtönőr hite és szolgálata az apostolok felé elkészítette családja szívét is az evangélium befogadására. Málta szigetén Publiusz, a sziget főembere befogadja a hajótörötteket, köztük Pált is, és gondoskodik szükségleteikről. Jézus mondja tanítványainak: „Aki titeket befogad, az engem fogad be, és aki engem fogad be, az azt fogadja be, aki elküldött engem” (Mt 10:40). Publiusz vendégszeretete az apostol és társai felé magát Krisztust hozza el házába. Lázas apjáért Pál imádkozik, kezeit rátette és meggyógyította.
Jézus arra vár, hogy fogadd be őt szívedbe, mint Publiusz befogadta Pált és társait. Krisztus jelenléte áldást hoz életedbe és családodba. Meggyógyít, megszabadít, lelki békével, vele való közösséggel és örök élettel ajándékoz meg.
Dimény Miklós
Vélemények a keresztről szóló beszédről
Igehely: 1Kor 1:18-25; Kulcsige: 1Kor 1:18 „Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje.”
Pál apostol Krisztustól kapta a megbízatást az evangélium hirdetésére (17. v.). Nem akart egyébről tudni, másról beszélni, mint a megfeszített Krisztusról. Már abban az időben sem aratott elismerést a keresztről való beszéd hirdetése. A zsidók megbotránkoztak, mert nem akarták elhinni, hogy a mózesi törvényen kívül van más út Istenhez, és ez maga Jézus Krisztus. A görögök bolondságnak vélték, amiről Pál beszélt, filozófusaik pedig gúnyolták (ApCsel 17). Napjainkban sokféleképpen hirdettetik az evangélium. Imaházakban, rádió-, tv-, közösségi hálózatokon keresztül, mégis olyan kevés ember jut hitre. Miért? Mert az emberek ahelyett, hogy a keresztről való beszédet elhinnék, inkább véleményt alkotnak róla. Egyesek elvesznek belőle: nem kell azt olyan komolyan venni. Mások hozzátesznek: egy napot, egy hagyományt, valamilyen szokást. Sokszor véleményt mondunk az igehirdetőről, megjelenéséről, a prédikáció felépítéséről, hosszúságáról, és lehet, egy óra múlva nem tudjuk, miről volt szó.
Ne próbáld véleményedet az Igével megmagyarázni, inkább engedd, hogy az Ige formálja véleményedet!
Dimény Miklós
