Igehely: Jer 18:1-12; Kulcsige: Jer 18:6 „Vajon nem bánhatok-e én is úgy veled, Izráel háza, mint ez a fazekas? – így szól az Úr. Hiszen olyanok vagytok a kezemben, Izráel háza, mint az agyag a fazekas kezében.”
Beléptünk a várakozás idejébe. Most kezdünk kapkodni, vagy már készek vagyunk indulni Jézussal? Jeremiásnak, Isten egy gyakorlati példával segít megérteni, hogy Neki hatalma van egy tőle elhajlott népet megsemmisíteni vagy újra formálni.
Igehely: 1Jn 5:4-12; Kulcsige: 1Jn 5:4b „És az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.”
János apostol olyan gyülekezeteknek írja ezeket a sorokat, amelyek létszámban kicsik és sok szempontból törékenyek voltak. A körülöttük bűnösen tomboló világgal szemben ijesztő kisebbséget képviseltek, üldöztetést és kitaszítást kellett elszenvedniük, és sokszor küszködtek a reménytelenséggel.
Igehely: 1Pt 5:8-11; Kulcsige: 1Pt 5:9 „Álljatok neki ellen a hitben szilárdan, tudva, hogy ugyanazok a szenvedések telnek be testvéreiteken e világban.”
A Szentírás igazságaira nemcsak akkor szükséges odafigyelnünk, amikor valami felemelőt és reményt adót mond nekünk, hanem akkor is, amikor olyan kijózanító dolgokról ír, mint a mai igénk.
Igehely: ApCsel 16:1-8; Kulcsige: ApCsel 16:5 „A gyülekezetek pedig erősödtek a hitben, és naponként gyarapodtak lélekszámban.”
Az Apostolok Cselekedeteiben lépten-nyomon olyan irigylésre méltó kijelentéseket olvasunk, amik arról számolnak be, hogy az evangélium folyamatosan terjedt, Krisztus gyülekezete pedig egyre erősödött hitben és gyarapodott lélekszámban.
Igehely: 2Thessz 1:1-10; Kulcsige: 2Thessz 1:3 „Szüntelen hálával tartozunk Istennek értetek, testvéreim, amint ez méltó is, hiszen hitetek nőttön-nő, és az egymás iránti szeretet gazdagodik mindnyájatokban.”
A mai ember nagyon szereti a kézzelfogható, érzékszerveinkkel érzékelhető dolgokat. Még értelmi vagy érzelmi képességeket is igyekszünk lemérni tesztek és kiértékelések által. De vajon hogyan mérhető a hit?
Igehely: Mk 9:17-27; Kulcsige: Mk 9:24 „Így szólt: Menjetek innen, mert nem halt meg a leányka, csak alszik. Azok pedig kinevették őt.”
Az értetlenkedő ember könnyen elakad a mai történetben megjelenő apa felkiáltásán: „Hiszek! Segíts a hitetlenségemen!” Miért nem foglal egyenesen állást ez az édesapa a hitével kapcsolatosan? Miért ilyen ellentmondó a kiáltása?
Igehely: Ef 5:1–14; Kulcsige: Ef 5:9 „A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség.”
Elgondolkodtam rajta, mit is jelent Isten követőjének lenni? Gyermekeinket látva, akik akarva, akaratlanul is, de utánoznak minket, szülőket, valahogy így kellene nekünk is, hívőknek az Úr Jézust leutánozni. Úgy, hogy szeretjük embertársainkat (mert ő előbb szeretett minket), és közben tartózkodunk a gonosztól. Ha világosságban járunk (ő maga a Világosság), az ő fényében, akkor az ő követésének, utánzásának gyümölcsei láthatóvá kell, hogy legyenek az életünkben. Olyan krisztusi jellemvonások, mint jóság, igazság, egyenesség, amiről az Ige ír, jellemzik-e életünket? Kiviláglanak-e?