Mindennapi áhítatok

2019. február 9., szombat

Igehely: Jn 9:35-41; Kulcsige: 9:41 „Jézus ezt mondta nekik: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök, mivel azonban most azt mondjátok: látunk, megmarad a bűnötök.”

A kiközösítés napjainkban is téma, akárcsak a befogadás. Megváltó Urunk maga is tapasztalta saját népe részéről a be nem fogadás, a kiközösítés borzalmas érzését. „Saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt.” Ő együtt érez az üldözöttekkel, a hitükért szenvedőkkel.

2019. február 8., péntek

Igehely: Jn 9:1-34; Kulcsige: 9:4 „Nekünk, amíg nappal van, annak a cselekedeteit kell végeznünk, aki elküldött engem. Mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat.”

Az Úr itt igazolta, amit az előző részben mondott az írástudóknak és a farizeusoknak a templomban, hogy Ő a világ világossága, hiszen a vakon született embernek csoda által megnyitotta mindkét szemét, hogy lásson, világosságban járjon és éljen.

2019. február 6., szerda

Igehely: Jn 8:39-47; Kulcsige: 8:44/b „Amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug, és a hazugság atyja.”

A zsidó vezetők Ábrahám fiainak mondták magukat. Az Úr azzal szembesíti most mégis őket, hogy nem Ábrahám gyermekei, hanem az ördögtől származnak. Mert amiképpen Ő azt cselekszi, amit Atyjától lát, nekik is Ábrahám cselekedeteit kellene cselekedniük, ha valóban az ő fiai.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 1Móz 35:1–15; Kulcsige: 1Móz 35:15 „Jákób Bételnek nevezte el azt a helyet, ahol Isten beszélt vele.”

Jákób az Úrral való találkozásra készült Bételben. Isten újra szólni akart hozzá ott, ahol menekülése idején megjelent neki. Meg akarta mutatni akaratát, közösséget akart vállalni vele és megújítani szövetségét. Jákób átérezte ennek a jelentőségét, és egész háza népétől az idegen istenek összegyűjtését, tisztálkodást és ruhacserét kért. A bálványszobrokat elásta.