Igehely: Jn 1:15-17; Kulcsige Jn 1:16 „Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre.”
A kegyelem és igazság Jézus Krisztus által lehet a mienk! Ezeket az áldásokat Általa nyertük! Nem a törvény által!
Igehely: Jn 1:6-8; Kulcsige Jn 1:7 „Ő tanúként jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higgyen általa.”
Keresztelő János a világosság első tanúja, akinek bizonyságtétele példamutató marad korszakokon át. Milyen volt az ő bizonyságtétele? (1) Nyilvános. Semmiről nem lehet bizonyságot tenni, ha hallgatunk. Keresztelő János nyíltan beszélt az Úr Jézusról.
Igehely: Jn 1:14,18; Kulcsige Jn 1:14 „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.”
A Fiú Isten testté lett, emberi formát öltött. Nem értjük, de elhisszük és elfogadjuk. Két tökéletes és különböző természet egyesült benne, egy személyben. Grotius megfogalmazásában, az Úr Jézus vallhatta: „az vagyok, aki voltam, vagyis Isten. Nem voltam az, aki vagyok, vagyis ember.
Igehely: Jn 1:9-13; Kulcsige Jn 1:11 „A saját világába jött, de az övéi nem fogadták be őt.”
János arról beszél, hogy a világosság eljött a világba, azért, hogy világítson a sötétségben, de „a sötétség nem fogadta be.” Az evangélium szól arról a mélységes emberi gonoszságról, belső sötétségről, amely nem csak akkor, az első karácsonykor, de most sem akarja befogadni Jézus Krisztust.
Igehely: Jn 1:1-5; Kulcsige: Jn 1:5 „A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be.”
Isten gyönyörködött abban a világosságban, amit létrehozott a fizikai világban. De hadd mondjuk el, hogy sokkal jobban gyönyörködik abban, amikor egy szívben gyújthat világosságot: Mert az Isten… Ő gyújtott világosságot a mi szívünkben.
Igehely: Ézs 59:9-20; Kulcsige: Ézs 59:10b „Botladozunk fényes délben, mintha alkonyat volna, olyan sötétségben vagyunk, mint a halottak.”
A rész címe: a szabadító Isten késik, mert a nép bűnös. Isten Igéje bemutatja a gonosz ember állapotát, hogy Istentől és minden jótól el van szakadva. Amikor két ember szereti egymást igazán, és mégis elválasztják őket, az szenvedéssel jár.
Igehely: Jn 3:19–21; Kulcsige: Jn 3:21 „Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánvalóvá legyen cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat.”
Nappal, amikor ragyog a fény körülöttünk, eszünkbe sem jut, hogy világítsunk, de ha beesteledik, lámpát gyújtunk, mert a sötétség nem a mi világunk. Az emberek nem önmagáért szeretik a sötétséget, hanem azért, amit eltakar (például ruhán egy folt). Vannak olyan állatok, melyek kimondottan a sötétséget szeretik, és menekülnek a világosság elől. Szemük visszafejlődik, többnyire teljesen vakok. Így van ez a sötétségben élő emberrel is, akinek szellemi látása nincs, eltompult, érzéketlen.