Igehely: Jn 16:1-4a; Kulcsige: 16:4a „Ezeket pedig azért mondom nektek, hogy amikor eljön ez az óra, emlékezzetek rá: én megmondtam nektek.”
Ez Pál apostol őszinte bizonyságtétele: „Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért.” (Fil 3:8). Őt ismerni igazi gazdagság, kincs, nincs ehhez fogható, páratlan. Őérte és miatta még a szenvedést is vállalta apostoli szolgálatában.
Igehely: Jn 15:18-25; Kulcsige: 15:20 „Emlékezzetek arra az igére, amelyet én mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga az uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak, ha az én igémet megtartották, a tieteket is meg fogják tartani.”
András apostol, Péter testvére is mártírhalált halt. Ő is az evangélium bátor hirdetője volt. Akhájában, Pátrász városában a római prokonzul, Egeás tömlöcbe is vetette ezért. Miután kegyetlenül megostoroztatta, keresztfára feszítette.
Igehely: Jn 15:9-17; Kulcsige: 15:13 „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért.”
„Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” (Lk 23:34) Mi indította a kereszten szenvedő Úr Jézust, hogy így imádkozzon ellenségeiért? Kérlek, gondolkozz ezen! A golgotai kereszthalála tökéletes példája az önfeláldozó szeretetnek.
Igehely: Jn 15:1-8; Kulcsige: 15:2 „Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi, és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen.”
Az elmélkedés címe egy agrárszakember szőlészettel kapcsolatos cikke is lehetne. A tavaszi metszések szezonjában, hadd essék szó a Krisztust követő élet metszéséről a „gyümölcstermés” érdekében. Ez hitéletünk egy újabb kihívása! A metszés nem kellemes, de hasznos.
Igehely: Jn 14:27-31; Kulcsige: 14:27 „Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen!”
Jézus, a Mester arról beszél tanítványainak, hogy el fog menni és majd újra visszajön. Az Övéi ebből csak azt hallják, hogy magukra maradnak, ezért nyugtalanság és félelem költözik szívükbe. Ismerős ez az állapot és megrettentő kérdései: Mi lesz akkor velünk? Hogyan tovább? Mihez kezdjünk?
Igehely: Jn 14:18-24; Kulcsige: 14:23 „Jézus így válaszolt: Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet; azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és nála maradunk.”
Egy apa megkérte fiait, hogy menjenek és dolgozzanak a szőlőskertbe. Az egyik ezt mondta neki: Nem megyek, de később mégis elment. A másik ezt felelte: Megyek, de nem ment. „E kettő közül melyik teljesítette az apja akaratát?” (Mt 21:32) Tudjuk a választ!
Igehely: Ef 5:1–14; Kulcsige: Ef 5:9 „A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség.”
Elgondolkodtam rajta, mit is jelent Isten követőjének lenni? Gyermekeinket látva, akik akarva, akaratlanul is, de utánoznak minket, szülőket, valahogy így kellene nekünk is, hívőknek az Úr Jézust leutánozni. Úgy, hogy szeretjük embertársainkat (mert ő előbb szeretett minket), és közben tartózkodunk a gonosztól. Ha világosságban járunk (ő maga a Világosság), az ő fényében, akkor az ő követésének, utánzásának gyümölcsei láthatóvá kell, hogy legyenek az életünkben. Olyan krisztusi jellemvonások, mint jóság, igazság, egyenesség, amiről az Ige ír, jellemzik-e életünket? Kiviláglanak-e?