Igehely: Fil 4:15-20; Kulcsige: Fil 4:18 „Átvettem mindent, és bővelkedem. Megvan mindenem, miután megkaptam Epafroditosztól, ami tőletek jött jó illatú, kedves, Istennek tetsző áldozatként.”
A filippi gyülekezet megértett egy lényeges igazságot: miután mások erőfeszítése folytán eljutott hozzájuk az evangélium, ők is megtehetik, hogy áldozatot vállaljanak az evangélium további terjedéséért. E célból felvállalták időnként Pál apostol anyagi javakkal való támogatását.
Érdekes dinamikája van az anyagi javakkal végzett szolgálatnak. A gyülekezet, képességeihez mérten, betöltötte a római fogságban levő apostol szükségeit. Ő ezt nem kérte, de örömmel fogadta, majd kifejezte azt a bizonyosságát, hogy a gyülekezet minden szükségét maga Isten fogja betölteni, az Ő gazdagsága szerint. Ha a hívő ember úgy tud adakozni vagy jót tenni, hogy bízik az Isten gondviselésében, és nem a birtokában levő anyagi javakban, akkor tette kedves áldozat Isten előtt.
Az áldozat kedvességével kapcsolatban meg kell említeni Pál apostol egyik korábbi észrevételét, ami a Filippiben levő gyülekezetre is vonatkozott: erejükön felül, önként adakoztak, úgy, hogy először önmagukat adták az Úrnak (2Kor 8:3–5). Az áldozat akkor lesz kedves Istennek, ha nem csak kénytelen-kelletlen oltárra dobott javakból, teherként végzett szolgálatból és fogcsikorgatva odaszánt időből áll, hanem a szív átadásával kezdődik.
Fazakas György
Gyermekáldás
Igehely: Zsolt 127:3-5 „Bizony, az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom. Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak. Boldog az az ember, aki ilyenekkel tölti meg a tegzét: nem szégyenül meg, ha ellenségeivel van szóváltása a kapuban.”
Örömteli telefonhívás, ragyogó képek a közösségi médiában – megérkezett a családba a „gyermekáldás.” Egyrészt csodálatos látni a fejlődés és növekedés folyamatát, másrészt szembe kell nézni azzal, hogy adott esetben mekkora szülői áldozatvállalás szükséges ehhez a folyamathoz. Igei szemlélettel meg kell maradni annál a hozzáállásnál, hogy a gyermek áldás, hiszen az Úr ajándéka. A jóléti társadalmak kiöregedése részben annak is tulajdonítható, hogy ez a bibliai szemlélet megváltozott. Sokan úgy gondolják, hogy a gyermek teher, költség, a karrier fékezője.
Az Úrtól ajándékot kapni nemcsak áldás, hanem felelősség is. „Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak.” A nyílvessző elkészítése gondos munkát igényel, ahogy a gyermek nevelése is. Kell elegendő idő, amiből amúgy mindig hiány van, kellenek egészséges, bibliai, és nem posztmodern alapelvek, kell szabadság az élet felfedezéséhez, de jól meghatározott korlátok is, amelyek bűntől és veszélytől óvnak.
Add meg Istenem, hogy minden nyílvessző, amikor a hős kezéből kirepülve önálló pályára lép, ne célt tévesztett, hanem győztes nyíl legyen! Ámen.
Fazakas György