Igehely: 1Pt 5:1-6; Kulcsige: 5:1 „A közöttetek levő presbitereket tehát kérem én, a presbitertárs és Krisztus szenvedéseinek tanúja, valamint eljövendő dicsőségének is részese.”
Ha már részesültünk Krisztus szenvedéseiben, akkor eljövendő dicsőségének is részesei leszünk. Ennek a felmagasztalásnak viszont van egy kulcsfontosságú feltétele. Ez pedig nem más, mint az alázat.
Igehely: 1Pt 4:12-19; Kulcsige: 4:13 „Sőt, amennyire részesültök Krisztus szenvedésében, annyira örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is ujjongva örülhessetek.”
Senkit nem szeretnék elszomorítani, és az Ige sem elszomorítani akar bennünket, de szembesülnünk kell a ténnyel, hogy Krisztus követőiként valamilyen szinten részesülnünk kell azokban a szenvedésekben, amelyekben maga Krisztus is részesült.
Igehely: Ef 3:1-10; Kulcsige: 3:6 „Hogy tudniillik a pogányok örököstársaink, velünk egy test, és velünk együtt részesek az ígéretben is Krisztus Jézusért az evangélium által.”
„Megígérem, hogy jó leszek, apa!” „Ígérem és fogadom, hogy jóban és rosszban...” „Megígérem, hogy nem fordul elő többé!” Ilyen és ezekhez hasonló ígéretek hagyják el a szánkat. Emberi ígéretek. Néha könnyelmű ígéretek. És aztán feledésbe merülnek, megszegjük őket.
Igehely: Mt 25:1-13; Kulcsige: 25:10 „Amíg azok vásárolni voltak, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Azután bezárták az ajtót.”
A példázatban mind a két csoport teljesen megegyezik egymással, kivéve egy dolgot. Mind várták a vőlegényt, mind vittek magukkal mécsest, mind elálmosodtak, mind felébredtek, amikor a kiáltás felhangzott: „Íme, a vőlegény!
Igehely: Lk 12:35-40; Kulcsige: 12:36 „Ti pedig legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják, mikor tér vissza uruk a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, azonnal ajtót nyithassanak neki.”
Ha a derék felövezve volt és a lámpás égve, ez őrködést és készenlétet jelentett a szolga részéről. Mindez azért volt, hogy a szolga méltóképpen fogadja a menyegzőről hazaérkező urát.
Igehely: ApCsel 21:8-15; Kulcsige: 21:13 „De Pál így felelt: Miért sírtok, és miért keserítitek meg a szívemet? Hiszen én nemcsak megkötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért.”
„Bár a száraz hurút koporsós szózatja/ A küszöbön álló halált nem ugatja, Bár hószín zászlaját az elaszott vénség/ Fejed pusztúlt várán nem lobogtatja még:/ Ne kecsegtesd magad mégis, hogy a sírnak/ Lakosai közé még sokára írnak;/ Hanem tartsd magadat minden pontban készen,/ Mitha készen volna má
Igehely: 2Thessz 3:1–12; Kulcsige: 2Thessz 3:4 „Bizalmunk van az Úrban irántatok, hogy amit elrendelünk, azt megteszitek, és meg is fogjátok tenni.”
Pál bízott a gyülekezetben, hogy amit kér tőlük, azt meg is fogják tenni. Pálnak való engedelmességükkel az Istennek való engedelmességüket bizonyították. Engedelmességük abban állt, hogy elhatárolódtak a gyülekezetben megjelenő tévtanítástól, és azoktól, akik tétlenül éltek. Abban mutatkozott meg a megbízhatóságuk, hogy ragaszkodtak a Páltól tanultakhoz. Mi elhatárolódunk-e a gyülekezetben megjelenő bűnöktől? Bűnnek tartjuk-e azt, amit az Írás annak tart, vagy igazodunk a mai kor szokásaihoz, elvárásaihoz? Számunkra ki vagy mi a mérce?