Igehely: Kol 3:12-15; Kulcsige: 3:14 „Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent.”
Milyen is az a mindent átölelő szeretet? A római katonák pajzsa olyan volt, hogy amikor a harc közben összeálltak az úgynevezett „teknősbéka” szoros alakzatban, az megvédte őket fentről, és minden oldalról jövő támadásoktól.
Igehely: 2Kor 2:5-11; Kulcsige: 2:8 „Ezért kérlek titeket, tanúsítsatok iránta szeretetet.”
Egy alkalommal itt Debrecenben a bemerítésre készülő barátkozó elmondta megtérését. Arra a kérdésre, hogy: mi volt az a dolog, ami miatt felkereste a gyülekezetet és végül megtérésre késztette?
Igehely: 1Kor 4:14-21; Kulcsige: 4:21 „Mit akartok? Bottal menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel?”
A legtöbb gondja Pálnak a Korinthusi gyülekezettel volt. Most a beképzeltség, gőg, önteltség, pártoskodás szelleme kerítette hatalmába a gyülekezet egy részét. Az apostol mindezek mögött a lelki felfuvalkodottságot látja.
Igehely: ApCsel 2:41-47; Kulcsige: 2:47a „Dicsérték Istent, és kedvelte őket az egész nép.”
Úgy szerettem volna ott lenni az első gyülekezetben, mint tag, mint résztvevője a közösségnek. Szerettem volna látni, milyen volt ott az egymás iránti szeretet, a segítőkészség és az öröm.
Igehely: 1Thessz 4:3-12; Kulcsige: 4:9 „A testvéri szeretetről pedig nem szükséges írnom nektek, hiszen titeket Isten tanított az egymás iránti szeretetre.”
Pál féltő szeretettel és törődéssel érdeklődik a gyülekezet iránt, mert az üldözések miatt komoly próbákon megy át. Timóteus, akit az apostol küldött, hogy hírt hozzon a gyülekezetről, jó hírekkel tért vissza: az üldözések ellenére is hű maradt Jézusban vetett hitéhez.
Igehely: 3Jn 1-8; Kulcsige: 4 „Nincs nagyobb örömöm annál, mint amikor hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak.”
„Nincsen igaz ember egy sem” (Róm 3:10-11). Képzeljünk el egy olyan világot, amelyről azt mondja Isten, hogy egy igaz sem él benne. Hogyan születhetnének ide igazságban járó gyermekek? Csak egy módja van: az újjászületés. János róluk beszél.
Igehely: Zsolt 96:1–13; Kulcsige: Zsolt 96:11 „Örüljön az ég, örvendezzen a föld, zúgjon a tenger a benne levőkkel!”
Az énekíró fohásza jut eszembe: „Ó hangold fel hangszerem, hangolj fel engem...” Mindannyian tudjuk és tapasztaljuk, hogy a legapróbb, legegyszerűbb dolgok is képesek lehangolni, és elrontani akár az egész napunkat. Mégsem a véletlen vagy a sors dönti el, hogy éppen milyen napunk lesz - mi magunk tehetünk róla!