Igehely: Zsolt 27:1-7; Kulcsige: 27:1 „Világosságom és segítségem az Úr, kitől félnék? Életemnek ereje az Úr, kitől rettegnék?”
Dávid, az Isten szíve szerinti férfi, trónra lépése előtt, meg azután is szembesült olyan helyzetekkel, ahol csak Istenben bízhatott. Elég arra gondolnunk, hogyan menekült Saul vagy Absolon elől.
Igehely: Zsolt 22:2-26; Kulcsige: 22:25 „Mert nem veti meg és nem utálja az elesettek nyomorúságát, nem rejti el orcáját előlük, segélykiáltásukat meghallgatja.”
Már a zsoltár kezdetén nagy mélységről és fájdalmas állapotról olvasunk. Ismerős nekünk az a helyzet, amikor a bajok idején az Úrhoz imádkozunk? Tapasztaltuk már az ima erejét, és azt, hogy az Úr meghallgat, megszabadít és válaszol?
Igehely: Jel 6:12-17; Kulcsige: 6:16 „És így szóltak a hegyekhez és a sziklákhoz: Essetek ránk, és rejtsetek el minket a királyi trónon ülő arca elől, és a Bárány haragja elől.”
Az első öt pecsét és a hatodik között lényeges különbséget látunk. Az első öt pecsétnél sok jelképpel találkozunk, majd a 6. pecsétnél hat természeti csapásról olvasunk, amikor majd sokan menekülni akarnak az Úr haragja elől. Hol keresik ezek a menekülést?
Igehely: 2Krón 14:1-14 (14:2-15); Kulcsige: 14:10 „Akkor Ászá így kiáltott Istenéhez, az Úrhoz: Uram, neked nem nehéz megsegíteni az erőtlent a sokasággal szemben! Segíts meg bennünket, Urunk, Istenünk, mert rád támaszkodunk, és a te nevedben vonultunk e tömeg ellen! Uram, te vagy a mi Istenünk, mutasd meg, hogy ember nem tehet ellened semmit!”
Ászá, Júda királya Istenhez kiáltott nehéz helyzetében. Válaszként az Úr nagy győzelmet adott neki az etióp király, Zerah túlerőben lévő hadserege ellen. Ászának Istenbe vetett bizalma nem volt hiábavaló. Isten maga lépett közbe, és megsemmisítette az ellenség pusztító tervét.
Igehely: Zsolt 130:1-8; Kulcsige: 130:1 „A mélységből kiáltok hozzád, Uram!”
Mélység. Sokszor letagadjuk, ha ott vagyunk. Nem szeretjük mutatni, nem szeretünk beszélni arról, hogy baj van. A zsoltáros őszinte. Beismeri, hogy a mélységben van. Nem titkolja, nem kerüli ki az igazságot, hanem őszintén bevallja „A mélységből kiáltok Hozzád, Uram!”
Igehely: 1Móz 42:8-24; Kulcsige: 42:21 „Akkor kezdték segítségül hívni az Úr nevét.”
József álmai hosszú és nehéz évek után teljesedtek be. De akármilyen hosszúnak is tűnt ez az idő, amit Isten megmondott, azt be is teljesítette: „ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik” (Hab 2:3). Isten szava beteljesedik a maga idejében, Ő mindig betartja a szavát.
Igehely: 1Pt 3:8–17; Kulcsige: 1Pt 3:15 „Ellenben az Urat, a Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet.”
Élő reménység. – Ez látszik kívülről is. A szívünkben lakozó, megszentelő Isten táplálja ezt a reménységet, ami valójában több mint reménység – megbizonyosodás.
Ha kérdeznek, tudsz-e bizonyságot tenni erről a reménységről, szelídséggel és félelemmel?
Ha nem kérdeznek, a puszta jelenléted, magatartásod, beszéded, tükrözi-e ezt az élő reménységet, meggyőződést?
Isten gyermekeinek az élet minden helyzetében be kell mutatniuk az élő Jézus Krisztust, aki által van a mi élő reménységünk! Imádkozz, hogy ma is tudd ezt megtenni!