Igehely: Jn 15:9-17; Kulcsige: 15:17 „Ezeket azért parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást.”
János, akit a „szeretet apostolnak” is neveznek, Krisztus parancsának betartására hívja fel a figyelmet és rámutat Jézusra: „Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit
Igehely: Ef 4:11-16; Kulcsige: 4:15 „Hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus.”
Tehát nem csupán a Krisztusban való hit tesz bennünket Isten előtt kedvessé, hanem az erényes élet, szelídség, békesség, egység. Mert a gyülekezet, mint test a Szent Lélek által élhet csupán.
Igehely: Kol 3:12-15; Kulcsige: 3:14 „Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent.”
Milyen is az a mindent átölelő szeretet? A római katonák pajzsa olyan volt, hogy amikor a harc közben összeálltak az úgynevezett „teknősbéka” szoros alakzatban, az megvédte őket fentről, és minden oldalról jövő támadásoktól.
Igehely: 2Kor 2:5-11; Kulcsige: 2:8 „Ezért kérlek titeket, tanúsítsatok iránta szeretetet.”
Egy alkalommal itt Debrecenben a bemerítésre készülő barátkozó elmondta megtérését. Arra a kérdésre, hogy: mi volt az a dolog, ami miatt felkereste a gyülekezetet és végül megtérésre késztette?
Igehely: 1Kor 4:14-21; Kulcsige: 4:21 „Mit akartok? Bottal menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel?”
A legtöbb gondja Pálnak a Korinthusi gyülekezettel volt. Most a beképzeltség, gőg, önteltség, pártoskodás szelleme kerítette hatalmába a gyülekezet egy részét. Az apostol mindezek mögött a lelki felfuvalkodottságot látja.
Igehely: ApCsel 2:41-47; Kulcsige: 2:47a „Dicsérték Istent, és kedvelte őket az egész nép.”
Úgy szerettem volna ott lenni az első gyülekezetben, mint tag, mint résztvevője a közösségnek. Szerettem volna látni, milyen volt ott az egymás iránti szeretet, a segítőkészség és az öröm.
Igehely: Jn 3:19–21; Kulcsige: Jn 3:21 „Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánvalóvá legyen cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat.”
Nappal, amikor ragyog a fény körülöttünk, eszünkbe sem jut, hogy világítsunk, de ha beesteledik, lámpát gyújtunk, mert a sötétség nem a mi világunk. Az emberek nem önmagáért szeretik a sötétséget, hanem azért, amit eltakar (például ruhán egy folt). Vannak olyan állatok, melyek kimondottan a sötétséget szeretik, és menekülnek a világosság elől. Szemük visszafejlődik, többnyire teljesen vakok. Így van ez a sötétségben élő emberrel is, akinek szellemi látása nincs, eltompult, érzéketlen.