Mindennapi áhítatok

2019. november 27., szerda

Igehely: ApCsel 9:9-19; Kulcsige: 9:9 „És három napig nem látott, nem evett és nem ivott. Volt Damaszkuszban egy tanítvány, név szerint Anániás. Az Úr megszólította őt látomásban: Anániás!”

Minden frissen megtért hívő embernek ilyennek kell lennie és ilyennek kell maradnia, mint Saul: imádkozó, nyitott a lelkiekre, a vezetésre, a tanulásra. Mire vezette őt az Úr?

2019. november 25., hétfő

Igehely: Zsolt 23:1-6; Kulcsige: 23:2 „Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem.”

„Csak Istennél csendesül el lelkem” – mondja a zsoltáros (Zsolt 62:2a). Korábban leterhelt volt, boldogtalan, céltalan és lelkiismerete is vádolta, de Istenben megnyugodott, a Jó Pásztor betöltötte lelkét, nem szűkölködik. Hogyan maradhat meg ez az élet?

2019. november 24., vasárnap

Igehely: Mk 6:30-34; Kulcsige: 6:31 „Ő pedig így szólt hozzájuk: Jöjjetek velem, csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé! Mert olyan sokan mentek hozzá, hogy még enni sem volt idejük.”

Jézus egy oázisra mutat: pihenés a testnek és léleknek. A lelki szolgálattevőknek is szükségük van pihenésre. A Jézusért végzett szolgálat ideje alatt sok megterhelés és energiavesztés történik, amit pótolni kell.

2019. november 23., szombat

Igehely: Róm 8:26-27; Kulcsige: 8:26 „Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.”

Szavakkal ki sem tudjuk fejezni, milyen nagy segítséget kap a hívő ember Istentől. Tudjuk, hogy erre gyengeségeink miatt vagyunk ráutalva. Isten Lelkének, a Szentléleknek a segítségére imádságainkban is számíthatunk.

2019. november 22., péntek

Igehely: Mt 26:36-45; Kulcsige: 26:36 „Akkor elment velük Jézus egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak, és így szólt tanítványaihoz: Üljetek le itt, amíg elmegyek, és amott imádkozom.”

Figyelemreméltó, hogy Jézus minden élethelyzetben kész volt és tudott imádkozni. Nemcsak akkor, amikor öröme volt, hanem szomorúságai és gyötrelmei közepette sokkal inkább. Ilyenkor imatársakat is keresett. Nem lehet ez másképp Isten gyermekei életében sem.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 2Sám 14:18–24; Kulcsige: 2Sám 14:22 „Ekkor Jóáb arcával a földet érintve leborult, és áldotta a királyt. Azután ezt mondta Jóáb: Ma tudta meg szolgád, uram, királyom, hogy jóindulattal vagy hozzám, mert teljesítetted, ó király, szolgád kérését.”

A tör­té­ne­tünk­ben Joáb pró­bál­ja meg­eny­hí­te­ni Dávid szí­vét, aki meg­ha­ra­gu­dott fiára, Ab­so­lon­ra, mivel meg­öl­te test­vé­rét, Am­nónt. Joáb ra­vasz csel­lel pró­bál­ja meg­nyer­ni a ki­rály jó­aka­ra­tát. Úgy néz ki, ő is azon az elven volt, mint Pál apos­tol: az al­kal­mat áron is meg kell vá­sá­rol­ni.

Dávid fel­is­me­ri a ra­vasz fél­re­ve­ze­tést, mégis kö­nyö­rü­le­tes lesz, és tel­je­sí­ti Joáb ké­ré­sét. Vajon mi hány­szor cse­lek­szünk Jo­áb­hoz ha­son­ló­an? Sok­szor ra­va­szul be­csem­pésszük imá­ink­ba vá­gya­in­kat, de a végén alá­za­tos­kod­va hoz­zá­tesszük: le­gyen meg a te aka­ra­tod.