Igehely: Róm 11:25-27; Kulcsige: 11:27 „És én ezt a szövetségemet adom nekik, amikor eltörlöm bűneiket.”
Az Úr nem vetette el végképp kiválasztott népét, Izráelt, hanem a megtérésre indító kegyelmet egy ideig a pogányoknak adta. De lesz idő, amikor ez a kegyelem visszatér az Úr választott népéhez.
Igehely: Róm 11:17-24; Kulcsige: 11:23 „De az elbukottak is, ha nem maradnak meg a hitetlenségben, beoltatnak majd, mert Istennek van hatalma arra, hogy ismét beoltsa őket.”
Falun, a kertben figyeltem a beoltott facsemetéket. Amikor sikeres volt az oltás, lehetett látni, ahogyan az új vessző fejlődik, illetve ahogy gyógyul a megvágott törzs. Olyan is előfordult, hogy az oltás valamilyen oknál fogva nem sikerült, és csak a régi hajtás fejlődött.
Igehely: Róm 11:11-16; Kulcsige: 11:16 „Ha pedig a zsenge szent, a tészta is az, és ha a gyökér szent, az ágak is azok.”
Nemrég olvastam egy sikeres írónő megtéréséről, aki ateistaként élte le élete nagy részét, majd ötvenes éveiben elkezdte olvasni a Bibliát.
Igehely: Róm 11:7-10; Kulcsige: 11:7 „Mi tehát a helyzet? Amire Izráel törekedett, azt nem érte el. A választottak azonban elérték, a többiek pedig megkeményíttettek.”
Amikor a büszkeség az emberi szívben helyet kap, akkor rossz irányba kezd majd haladni. Olyan sok kárt tett már a büszkeség, és olyan sok keserűségnek lett az okozója! A büszkeség megvakítja az embert, ezért már arra sem képes, hogy felismerje: haladásának iránya téves.
Igehely: Róm 11:1-6; Kulcsige: 11:5 „Így tehát most is van maradék a kegyelmi kiválasztás szerint.”
Isten nem vetette el végképpen az Ő népét, Izráelt, akit kiválasztott rég, már az Ószövetségben. Annak ellenére sem, hogy engedetlen, sőt ellenszegülő néppé vált, és nem kereste az Urat.
Igehely: Róm 10:18-21; Kulcsige: 10:21 „Izráelről viszont így szól: «Egész nap kitártam karjaimat az engedetlen és ellenszegülő nép felé.»”
Izráel, Isten választott népe megvetette Isten szavát. Hűtlenek lettek, hiábavalóságokkal bosszantották Istent. Bár nem úgy viselkedtek, amint illett volna Isten népéhez, mégis büszkék voltak arra, hogy ők a kiválasztott nép.
Igehely: Kol 2:4–7; Kulcsige: Kol 2:7 „Meggyökerezve és tovább épülve őbenne és megerősödve a hitben, ahogyan arra megtaníttattatok, és amiben bővölködtök hálaadással.”
Aki már ültetett magot, pontosan tudja, hogy minden mag két irányban kezd el fejlődni. Lefelé gyökeret ereszt, hiszen azzal kapaszkodik, illetve tápanyagot vesz föl a talajból, felfelé pedig fejlődik a növény, amely majd a legtöbb esetben virágot hoz, termést nevel, szóval a jövő záloga is egyben.
A hívő életben is így kellene lennie. A „gyökér” Krisztusba kapaszkodik, és belőle táplálkozik. Ennek gyümölcse a mindennapi életben látszik meg, és a termés igazolja, hogy valóban elfogadtuk Krisztus Jézust, az Urat.