Mindennapi áhítatok

2020. február 19., szerda

Igehely: Mt 10:16-26; Kulcsige: Mt 10:26 „Tehát ne rettenjetek meg tőlük! Mert nincs olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék.”

Ha a Jézus által kijelentett ígéretekre gondolsz valószínű a szükségek betöltése, az emberi értelmet felül haladó békesség és sok ehhez hasonló jut az eszedbe. A Biblia őszintesége azonban sokszor drámai módon mutat előre a bekövetkezendő eseményekre.

2020. február 18., kedd

Igehely: Mt 10:9-15; Kulcsige: Mt 10:10 „Se tarisznyát az útra, se két felsőruhát, se sarut, se botot: mert méltó a munkás a kenyerére.”

Amikor szolgálatról van szó, talán az egyik legnagyobb hiba, amit el lehet követni, hogy az ember a saját erőforrásait kezdi el mérlegelni: ennyi pénz van a zsebemben, erre és arra van tehetségem, ennyi idő áll a rendelkezésemre.

2020. február 17., hétfő

Igehely: Mt 10:1-8; Kulcsige: Mt 10:1 „Magához hívta tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak mindenféle betegséget és erőtlenséget.”

„Csak vidd ki a fiatalokat a sportpályára, és meglátod, hogy mi is lappang igazából a belsőjükben.” – ez a tanács hangzott el egy ifjúsági vezetőképzőn. Ugyanez az alapelv érvényes, amikor valaki kezébe egy nagyobb pénzösszeg kerül. Felszínre jön az emberben lappangó igazi vágy.

2020. február 16., vasárnap

Igehely: Mt 9:35-38; Kulcsige: Mt 9:36 „Amikor látta a sokaságot, megszánta őket, mert elgyötörtek és elesettek voltak, mint a juhok pásztor nélkül.”

Egészség, gazdagság, célok, önmegvalósítás, élvezetek. Lehetne még sorolni mi mindenben keresi az ember a mindennapok értelmét. A belső üresség betöltésére a világ bőkezűen nyújtja a lehetőségeket. Napjainkban, és nem csak, mindig akadnak emberek, akik megoldásokat felkínálva vonzzák a tömeget.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Mk 1:29–31 „És azonnal, amint kijöttek a zsinagógából, elmentek Jakabbal és Jánossal együtt Simon és András házába. Simon anyósa lázasan feküdt, és azonnal szóltak felőle Jézusnak. Ő pedig odalépve megfogta a kezét, és talpra állította, úgyhogy az asszonyt elhagyta a láz, és szolgált nekik.”

A zsi­na­gó­gá­ból Urunk Simon és And­rás há­zá­hoz ment. Mi­helyt meg­ér­ke­zett, meg­tud­ta, hogy Simon anyó­sa lá­za­san ágy­ban fek­szik. Jézus szó nél­kül kézen fogta, és lábra ál­lí­tot­ta. Azon­nal meg­gyó­gyult (31.v.).