Igehely: Mt 8:18-22; Kulcsige: Mt 8:22 „De Jézus így szólt hozzá: «Kövess engem, és hagyd a halottakra, hogy eltemessék halottaikat!»”
Egy tanításon föllelkesedett írástudó úgy döntött, hogy gyökerestül megváltoztatja az életét, és követi Jézust, akárhová megy. Nos, ez egy nagyszerű döntés, feltéve, ha betartható. De Jézus tudta, hogy sokkal nehezebb a tanítványi követés, mint ahogy ez a lelkes írástudó gondolta.
Igehely: Mt 8:14-17; Kulcsige: Mt 8:16 „Amikor este lett, sok megszállottat vittek hozzá, ő pedig szóval űzte ki a tisztátalan lelkeket, és minden beteget meggyógyított.”
Ha meg kellene tippelnem, hogy Jézus körülbelül hány embert gyógyított meg, az evangéliumi beszámolók alapján én több tízezret mondanék. Többször előfordult, hogy napokon át vitték Jézus elé a betegeket.
Igehely: Mt 8:5-13; Kulcsige: Mt 8:10 „Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt kísérőihez: «Bizony, mondom néktek, senkiben sem találtam ilyen nagy hitet Izráelben.»”
Miben rejlik a százados mindenkiénél nagyobb hite? Ki ne szeretné azt közülünk, hogy Jézus rólunk is hasonló bizonyságot mondjon majd az utolsó napon összegyűlt sokaság előtt? „Bizony, mondom néktek, senkiben nem találtam ilyen nagy hitet az ő otthonában, gyülekezetében, városában…”
Igehely: Mt 7:24-29; Kulcsige: Mt 7:24 „Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát.”
Jézus a hegyi beszéd zárásaként emlékezteti hallgatóságát, hogy Isten beszédének a hallgatása felelősséggel jár. Az Ige, Isten cselekvő, teremtő szava föl kell, hogy építsen bennünk egy maradandó új életet, amit az Úr biztos alapon álló házhoz hasonlít.
Igehely: Mt 7:21-23; Kulcsige: Mt 7:21 „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.”
Sokan zavarban vagyunk, amikor ezeket az igéket kell magyaráznunk, hiszen Jézus világosan kijelenti, hogy a keresztyén közösségekben szolgáló testvérek között is vannak olyanok, akik csupán saját dicsőségüket és igazságukat keresik az Úr szolgálatában. Ők nem mennek be a mennyek országába.
Igehely: Mt 8:1-4; Kulcsige: Mt 8:3 „Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és ezt mondta: «Akarom. Tisztulj meg!» És a lepra azonnal letisztult róla.”
Jézus korában a leprát a rágalmazás, a vérfertőzés és a hivatalbitorlás büntetésének tartották. A messiási időkre várták ennek a betegségnek a megszűnését, mivel hitték, hogy a Messiás megszabadítja és megtisztítja Isten népét még ezektől a bűnöktől is, és elhozza a rend és a béke országát.
Igehely: Róm 13:11–14; Kulcsige: Róm 13:12 „Az éjszaka múlik, a nappal pedig már egészen közel van. Tegyük le tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit.”
Igeszakaszunk egy felhívással kezdődik. Pál ébresztgeti a testvéreket. Úgy látja, hogy az idő sürget a megtérésre. A földi létet éjszakának nevezi, amit múlni vél. Az előző versekben buzdít a szeretet megélésére, amely egyenlő a törvény betöltésével. Ezt gyakorlati lépésekkel is magyarázza: A bűnös cselekedeteket el kell hagyni, fel kell cserélni a világosság fegyvereivel. Nappal, a világosságban tisztességesen kell élni, azonosulni Krisztussal. A testünk táplálását nem tiltja, hanem óv a bűnös hajlamok, vágyak dédelgetésétől. Legyen számunkra is ez a mai napnak a zsinórmértéke.