Igehely: Mk 14:32-42; Kulcsige: 14:38 „Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen.”
Hamar elcsüggedünk vagy éppen felületessé válunk, amint kényelmetlen fizikai vagy lelki helyzetbe kerülünk. Tudjuk, mit kellene tennünk, de erőtelenek vagyunk. Indít és szólít a Lélek, hogy vezessen, de mi halogatjuk vagy elmulasztjuk azt. A próbák idején fontos imádkozni.
Igehely: Mk 9:14-29; Kulcsige: 9:18 „És ahol hatalmába keríti, földhöz vágja őt, habzik a szája, és megmerevedik. Szóltam a tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták.”
A tanítványok sokat tanultak már Jézustól. Kezdik átvenni szokásait. Vele s mellette szolgálva teljesen megváltoznak, olyanok lesznek mint Ő. Amikor a nagytanács emberei hallják Pétert és Jánost beszélni, elcsodálkoznak. Nem értik, honnan ez a tudomány és erő.
Igehely: Mt 13:10-17; Kulcsige: 13:11 „Ő így válaszolt: Mert nektek megadatott, hogy ismerjétek a mennyek országának titkait, azoknak pedig nem adatott meg.”
Milyen szomorú és fájdalmas, amikor embereket látunk úgy Isten jelenlétében ülni, hogy igét hallanak, megtéréseket is látnak, de az ő szívük érintetlen marad. Valaki azt mondta róluk, hogy „kibírták” az igehirdetést, de az éle-tükben nem történt semmi.
Igehely: Lk 11:1-13; Kulcsige: 11:1 „Amikor Jézus elmondta parancsait a tizenkét tanítványnak, továbbment onnan, hogy tanítson és igét hirdessen a városokban.”
Az Úr Jézus minket is imádkozni tanít. Az imádság nem azért van, hogy Isten megtudja, hogy mire van szükségünk, hanem azért, hogy nyilvánvalóvá váljon előttünk és mások előtt, hogy mi van a szívünkben.
Igehely: Mt 16:13-16; Kulcsige: 16:14 „Ők így válaszoltak: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, megint mások pedig Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.”
A kérdés, amit Jézus a tanítványok felé intéz az élet legfontosabb kérdése. Ki neked Jézus Krisztus? Péter meggőződéssel válaszol: „Te vagy a Krisztus”! Felismerte Jézusban azt, akit Isten küldött, azt, Akire neki szüksége van és azt, Akit neki követnie kell, ahhoz, hogy Istenhez jusson.
Igehely: Lk 18:1-7; Kulcsige: 18:7 „Vajon Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e őket?”
Becsapja magát az ember, amikor azt gondolja, Istenre csak akkor van szüksége, ha bajban van. Úgy-e ilyenkor „forróbban” is imádkozunk, mintha Ő azért lenne, hogy nekünk segítsen, minket kimentsen és bennünket mindig kiszolgáljon.
Igehely: Kol 2:4–7; Kulcsige: Kol 2:7 „Meggyökerezve és tovább épülve őbenne és megerősödve a hitben, ahogyan arra megtaníttattatok, és amiben bővölködtök hálaadással.”
Aki már ültetett magot, pontosan tudja, hogy minden mag két irányban kezd el fejlődni. Lefelé gyökeret ereszt, hiszen azzal kapaszkodik, illetve tápanyagot vesz föl a talajból, felfelé pedig fejlődik a növény, amely majd a legtöbb esetben virágot hoz, termést nevel, szóval a jövő záloga is egyben.
A hívő életben is így kellene lennie. A „gyökér” Krisztusba kapaszkodik, és belőle táplálkozik. Ennek gyümölcse a mindennapi életben látszik meg, és a termés igazolja, hogy valóban elfogadtuk Krisztus Jézust, az Urat.