Igehely: Mt 19:16-26; Kulcsige: Mt 19:23 „Jézus pedig ezt mondta tanítványainak: Bizony mondom nektek, hogy gazdag ember nehezen megy majd be a mennyek országába.”
Emberileg nézve egy kifogástalan fiatallal volt Jézusnak találkozása, hisz sikeres volt, elismert, erkölcsös, istenfélő, vallásos – csakhogy mindez nem elég ahhoz, hogy bejusson a mennyek országába. Valami mégis nyugtalanította, ezért ment Jézushoz érdeklődni az örök élet felől.
Igehely: Mt 19:1-15; Kulcsige: Mt 19:6 „Úgyhogy már nem két test, hanem egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember el ne válassza!”
Ez a téma aktuális mindenki számára: házasság előtt állóknak, házasságban élőknek, a válás szélén levőknek, akik már csak éltek házasságban vagy sohasem fognak házasságban élni. Mert erős házasságok eredményeznek erős társadalmat és erős gyülekezeteket.
Igehely: Mt 18:21-35; Kulcsige: Mt 18:35 „Így tesz majd az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátotok, mindenki az ő testvérének.”
Vajon ki az, akinek könnyen megy a megbocsátás? Péter azt gondolta, amikor Jézust kérdezte, hogy eléggé jól áll a megbocsátás területén: kész volt akár hétszer is megbocsátani annak, aki ellene vétkezett.
Igehely: Mt 18:15-20; Kulcsige: Mt 18:15 „Ha pedig vétkezik ellened a testvéred, menj el hozzá, fedd meg négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted a testvéredet.”
Először négyszemközt, mert az a célod, hogy megtérjen atyádfia.
Igehely: Mt 18:10-14; Kulcsige: Mt 18:12 „Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és eltéved közülük egy, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyekben, és nem megy el megkeresni az eltévedtet?”
A mi Urunk, Jézus Krisztus megüresítette önmagát, megalázkodott és mindenben engedelmeskedett az Atyának azért, hogy az elveszetteket összegyűjtse és az Isten országába bevezesse.
Igehely: Mt 18:1-9; Kulcsige: Mt 18:5 „És aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, az engem fogad be.”
Mennyire furcsa, hogy Jézus jelenlétében (aki a legnagyobb) a tanítványok azon vitatkoznak, hogy ki a nagyobb.
Igehely: Mk 2:18–22 Kulcsige: Mk 2:20 „De jönnek majd napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor azon a napon böjtölni fognak.”
Ebben a fejezetben a böjt kérdése kerül napirendre. Az Ószövetség csak a nagy engesztelés napján, évente egyszer írta elő a böjtöt, mint a bűnbánat jelét, de a farizeusok kiegészítették azt a hétfőn és csütörtökön való böjtöléssel. Ezért teszik fel a vádaskodó kérdést: „Miért böjtölnek a János tanítványai és a farizeusok tanítványai, a te tanítványaid pedig miért nem böjtölnek” (18.v.)? Jézus rámutat, hogy miért nem böjtölnek az övéi (Mk 2:19–22), még szemléltetőket is használ. Először megkérdezi, hogy amíg együtt van a vőlegény a menyasszonyával, illik-e böjtölni?