Igehely: Lk 19:41-44; Kulcsige: 19:42 „És így szólt: Bárcsak felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemed elől.”
Lehetne vitatni azt a kérdést, létezik-e olyan, hogy „az élet nagy esélye”, vagy inkább több esélyből lehetne fölépíteni az életet és a legtöbbet kihozni belőle.
Igehely: Ézs 56:1-8; Kulcsige: 56:8 „Így szól az én Uram, az Úr, aki összegyűjti a szétszóródott Izráelt: Még gyűjtök azokhoz, akiket összegyűjtöttem!”
Csodálatos ígéreteket olvashattunk, melyekbe imában belekapaszkodhatunk ma reggel. De az ember felelőssége abban, hogy megtérése teljes és helyes legyen, továbbra is kulcsfontosságú. Ezt tettei, hogy tartózkodik a gonosztól és igazságot cselekszik, igazolják.
Igehely: Ézs 55:6-13; Kulcsige: 55:6 „Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van!”
Sokmindent keres az ember, tulajdonképpen az egész élet egy keresés: boldogságot, szeretetet, pénzt, nyugalmat stb. De mindezekben és mindezeken túl Istent keressük! De nem mindegy, hogy hol, mit és hogyan keresel és találsz.
Igehely: Mt 25:31-40; Kulcsige: 25:31 „Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára.”
Még egy iskolai ünnepségen sem mindegy, hogy valaki dicséretben és díjban vagy megróvásban részesül. Mennyivel inkább életünk és a világ végén! Jézust ezek a versek nem alázatos ácsnak mutatják be, hanem az ő dicsőségében. Angyalok veszik őt körül, és mint bíró jelenik meg az ő trónján.
Igehely: Lk 17:20-37; Kulcsige: 17:34 „Mondom nektek: azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban, az egyik felvétetik, a másik pedig otthagyatik.”
Szomorú, ha szeretteink vagy barátaink eljutnak egy szép helyre és mi valamiért lemaradunk róla. Itt azonban sokkal többről van szó. A ma reggeli igénkben arra kapunk figyelmezetetést, hogy nagy meglepetések lesznek az Úr Jézus viszajövetelekor.
Igehely: Lk 21:7-19; Kulcsige: 21:13 „De ez alkalom lesz nektek a tanúságtételre.”
Ha az ecetes palack megsérül, eltörik vagy nagy nyomásnak van kitéve, akkor csak ecet folyik ki belőle. Ha viszont a mézes bödönnel történik ugyanez, akkor méz jön ki belőle. Mert ami benne van, csak az tud kijönni. Ugyanígy van ez velünk is.
Igehely: 1Móz 25:7–10; Igehely: Zsolt 39:5 „Add tudtomra, Uram, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok!”
„… meghalt Sára Kirjat-Arbában” (1Móz 23:2). Amikor gyászjelentést olvasunk, nem is gondolunk rá, mennyi fájdalom, könnyes szomorúság lehet annak a szívében, aki azt megfogalmazta és küldte. Sára Ábrahám életének a másik fele volt. Úgy maradt Ábrahám késő vénségére, mint egy öreg fa, amelynek levágta a villám a koronáját. Megtépázva, megsebesítve, csonkán! Valaki, aki örömben-bánatban, a nagy ígéret várásában és beteljesedésében részestársa volt: elment. Örökre!