Igehely: Jak 3:13–18; Kulcsige: Jak 3:13 „Kicsoda bölcs és értelmes közöttetek? Mutassa meg a magatartásával, hogy mindent bölcs szelídséggel tesz!”
Amikor bölcsességről beszélünk, nem az a lényeg: kinek milyen az iskolázottsága vagy tudása, hanem: hogyan élünk a mindennapokban, milyen a kapcsolatunk az élő Krisztussal. A megtestesült bölcsesség maga Jézus Krisztus.
Igehely: Jób 28:12–28; Kulcsige: Jób 28:28 „ Az embernek pedig ezt mondta: Íme, az Úr félelme a bölcsesség, és a rossz elkerülése az értelem.”
Az Úr bölcsességének útja az istenfélelem, megelégedéssel. Jób beszél arról, hogy Isten bölcsessége kikutathatatlan. Beszél a föld kincseiről, a vagyonról, amire az emberek törekszenek. Tud az ezüstről, az aranyfinomítás módjáról.
– Ef 1:15–23; Kulcsige: Ef 1:17 „És kérem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt.”
Kiváltság, hogy Isten kijelentette magát nekünk. Isten embere példa előttünk, ahogy a bölcsességre tanít. Pál az imádságában lelki megvilágosodásért könyörög. Erre lenne szüksége minden embernek manapság is. Isten az egyetlen, aki adja a bölcsességet, a Szentlelket, Jézus Krisztus által.
Igehely: 2Pt 3:1–7; Kulcsige: 2Pt 3:6-7 „Ez által az isteni szó által az akkori világ özönvízzel elárasztva elpusztult, 1Móz 7,11 7 a mostani egek és a föld pedig ugyanezen szó által megkímélve megmaradtak, hogy tűznek tartassanak fenn az ítéletnek és az istentelen emberek pusztulásának napjára.”
Méltó befejezése Krisztus hű szolgája munkásságának a második levél. Meg tudjuk-e őrizni tiszta gondolkodásunkat, vagy elmosódik bennünk, fásulttá válunk, az Isten igéje megszokottá válik számunkra? Amikor igazán szükségünk lenne rá, már nincs ott az elménkben, a lelkünkben?
Igehely: Fil 1:27–30; Kulcsige: Fil 1:27 „Csak ti Krisztus evangéliumához méltóan viselkedjetek, hogy akár odamegyek és látlak titeket, akár távol vagyok, azt halljam rólatok, hogy megálltok egy Lélekben, egy szívvel, együtt küzdve az evangélium hitéért”
Készüljetek a küzdelemre, s álljatok meg a hitben! Ez méltó a Krisztus evangéliumához, ez illik ahhoz, akinek a neve már be van írva az élet könyvébe. Micsoda felelősség, hiszen a világ mirajtunk keresztül is látja vagy nem látja, hallja vagy nem hallja a jó hírt.
Igehely: Gal 1:6–12; Kulcsige: Gal 1:9 „Amint már korábban is megmondtuk, most ismét mondom: ha valaki nektek más evangéliumot hirdet azon kívül, amelyet elfogadtatok, átkozott legyen!”
Milyen jó volt tegnap délelőtt Pál thesszalonikaiaknak írt dicsérő, örvendező szavait olvasni, mely szinte túlcsordul a szeretettől. A gyülekezet iránt érzett szeretet ugyanaz, de most megismerhetjük a gyötrődő, szenvedő, dorgáló Pált. A galaták elfordultak a kegyelem Istenétől.
Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”
Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.