Igehely: Lk 1:5-25; Kulcsige: 1:17b „Hogy felkészült népet állítson az Úr elé.”
A keresztyénséget az különbözteti meg a többi hitrendszertől, hogy a reménység (a hittel és szeretettel együtt) áll a középpontban. Ez advent alkalmával még inkább nyilvánvaló, hiszen advent a várakozás ünnepe, ami egyben a reménységé is. Ha nincs reményünk, nem fogunk várni.
Igehely: Lk 12:54-59; Kulcsige: 12:56 „Képmutatók, a föld és az ég jelenségeit felismeritek, e mostani időt miért nem tudjátok felismerni?”
Jézus leleplezi kortársai életében azt a kettősséget, hogy a természet jeleit tökéletesen felismerik. Megtanulják a felismeréseikhez igazítani az életüket, ugyanakkor az Istennel való közösségben, teljesen tudatlanok a jelek megítélésében, és ezt nem tartják problémának.
Igehely: Jak 5:7-11; Kulcsige: 5:8 „Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van.”
A Messiás érkezésére várva kétféle módon szemlélhetjük az időt. Az egyik szerint, milyen régóta várjuk már és még sem jött el még. Ennek a szemléletmódnak az a problémája, hogy a várakozás hosszúságán van a hangsúly és a várakozás értelmetlenségére jutataja az embert.
Igehely: 1Thessz 5:1-8; Kulcsige: 5:4 „Ti azonban, testvéreim, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvajként lephetne meg titeket.”
Jézus Krisztus a tanítványairól gondoskodott, elküldte az Atyától a megígért Szentlelket, aki elvezet minden igazságra és eszünkbe juttatja az Úr szavait. Mi tudjuk, hogy a Messiás visszajön az övéiért. Számunkra teljesen biztos, hogy ez meg fog történni.
Igehely: Mt 25: 14-30; Kulcsige: 25:19 „Hosszú idő múlva azután megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük.”
Jézus nagyon jól ismeri az ember gondolkodását, ezért olyan példázatot mond, amely nagyon jellemzően leplezi le az embert. Az idő hosszúsága nem arról beszél, hogy nem fog megérkezni az Úr, hanem arról, hogy még adott időt a felkészülésre.
Igehely: 2Pt 3:9-14; Kulcsige: 3:14 „Ezért tehát, szeretteim, minthogy ezeket várjátok, igyekezzetek, hogy ő tisztának és feddhetetlennek találjon benneteket békességben.”
A messiásvárásunkat nagyban meghatározza az, hogy milyen felfogású és életvitelű emberek vagyunk. Van, aki mindig elé megy a dolgoknak, ezért mindig naprakész. Az ilyen ember számára természetes, amit Péter a Szentlélek által kér, ő kényesen vigyáz a tisztaságára.
Igehely: 1Móz 22:1–12; Kulcsige: Zsid 11:19 „Azt tartotta ugyanis, hogy Isten képes őt a halottak közül is feltámasztani. Ezért vissza is kapta őt, aki így a feltámadás példájává lett.”
Nagy boldogság végre megkapni azt, amire vagy akire hosszú időn át nagyon vágytunk. Vigyáznunk kell, mert az így megnyert áldások könnyen a bálványainkká is válhatnak. Idős napjaiban Izsák lett Ábrahám szívének gyönyörűsége, az egyetlene, akit nagyon szeretett. Ha Izmael elbocsátása nehéz volt Ábrahám számára, akkor Izsák feláldozása sokkalta inkább. Bármit vagy bárkit szívesebben adott volna, mint őt. Amikor az a kiváltság ér, hogy az Úr hitünk és ragaszkodásunk valódiságát kipróbálja, általában a szívünkhöz legközelebb állót kéri.